Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)
L Menyhért László: Szobrászok a Szolnoki Művésztelepen
de jó néhány friss mű is helyet kapott benne. A munkatársak között egyre több neves írót és költőt találni, és a lap illusztrációkat is közölt. Az irodalomtörténet nagy vesztesége, hogy anyagiak hiányában rövidesen beszüntette működését. Az 1932/6. számban Szandai körkérdést intézett a művésztelep lakóihoz Ankét a festészet jövőjéről címmel. A válaszolók: Aba-Novák Vilmos, Chiovini Ferenc, Fényes Adolf, Förstner Dénes, Istókovits Kálmán, Pólya Tibor és Pólya Iván, Révész Péter Pál, Szlányi Lajos, Udvary Dezső, Vidovszky Béla, Zádor István és Zombory Lajos kifejtették a jövőbe, a művészetbe vetett hitüket. Nem egy közülük látnoki képességekkel sejtette meg a művészet jövőbeli problémáit, a tömegkommunikáció fejlődését. A képzőművészeti mellékletben pedig kiváló reprodukciókat közölt, továbbá a szerkesztő és a munkatársak portréit a művésztelep legkiválóbb művészei rajzolták meg. Szandai 1932-ben jó ismeretséget kötött Kassák Lajossal is, akivel a Munka Fotóköre című szociofotó-kiállítást Bécs, Pozsony és Budapest után Szolnokon is bemutatták. Szandai Sándor figyelme 1933-ban — bár irodalmi érdeklődése továbbra is megmaradt — egyre inkább a szobrászat felé fordult. Korai plasztikáiban nem nehéz felismerni Maillol, Rodin hatását, mint például az Ölelkezőkben. Igazi területe azonban a groteszk kifejezésmód: ezt képviselik az 1934-es Almás akt, a Sulykoló, a Tűzbelépővagy a Groteszk tánc című kisplasztikái. A címében is stílust jelző Groteszk tánc témában és megfogalmazásmódban egyenes folytatása négy esztendővel korábban készült társának, az Almás aktnak. A tömör, súlyos, vaskos formák mindkét szobor esetében a pogány életöröm, a földi lét szeretetének asszociációit hordozzák. Az átszellemült arckifejezés, a finoman jobbra fordított fej ellensúlyozza a rengő húsú test formáit. Ebből az ellentétből építi mondanivalóját a művész, és így lesz valóban groteszk hatású az elébünk táruló kép. „Úgy látszik ez az a terület, ahol leggazdagabban, legmarkánsabban fejtheti ki benső mondanivalóit, fürkésző ösztönét és jellemző észrevételeit." — írja Kassák Lajos a Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig című könyvében. Szandai Sándor: Kakasos, 1948 74
