Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)
L Menyhért László: Szobrászok a Szolnoki Művésztelepen
Gyulával együtt —, hogy szimpatizált a fasiszta eszmékkel. A vád képtelenségét nem szükséges bizonyítanunk, hiszen azt egész életműve tanúsítja. A támadások és zaklatások arra késztették, hogy a kilátástalan helyzetben elhagyja hazáját. 1949ben és '50-ben családjával töltött rövid időt Olaszországban, és 1950 tavaszán Kónya Sándor hívására és segítségével a Dél-afrikai Köztársaságba távozott. Az ötvenes évek közepétől művészete a nonfiguratív plasztikai megfogalmazás felé fordult. A déli szubkontinens nemes- és féldrágakövei, az egzotikus fafajták adták szobrainak alapanyagát. Ezzel foglalkozott haláláig, és így lett világhírűvé — míg végleg meg nem tért Szolnokra. Szandai Sándor (1903-1978) Borberekinéi lazábban kötődik a Szolnoki Művésztelephez Szandai Sándor, de mivel indulása, irodalmi és korai plasztikai tevékenysége a városhoz — és részben a kolóniához is — köti, ezért „őshonos" szolnoki szobrászként kell számon tartanunk. Szandai Sándor — Szabó Sándorként — szegényparaszti családban született 1903. március 7én a Szolnok melletti Szandaszőlősön. A szülők szűkös anyagi helyzetük ellenére erejükön felül taníttatták a gyermeket: a szolnoki alsóbb iskolák után beíratták a nagy múltú mezőtúri gimnáziumba. A híres alma mater falai között jegyezte el magát egy életre a művészetekkel. Az érettségi után Szolnokon dolgozott szoboröntő műhelyben, ahol már megmutatkozott apjától örökölt kézügyessége. Irodalmi tevékenysége ugyan nem tartozik szorosan írásunk témájához, mégis foglalkoznunk kell vele röviden, hiszen az általa szerkesztett Reklám Kurir, majd pedig a szintén Szolnokon megjelenő Irodalmi Kurir száz szállal kapcsolódott a helyi és az országos képzőművészeti élethez. 1927-ben több ízben kérvényezte, hogy irodalmi folyóiratot indíthasson. Ekkor már terjesztője a Nyugatnak, és a rangos lap írásait is közzéteszi. 1931-ben alapítja meg a még szinte teljesen csak reklámokat tartalmazó Reklám Kurir című folyóiratot, melyet 1932-ben vált föl az Irodalmi Kurir. A lap egyedülálló a korabeli művészeti szcénában, hiszen vidéken nincs rá példa, hogy hasonló orgánum indult volna. Bár az irodalmi lap általában másodközléseket hozott, Szandai Sándor: Groteszk tánc, 1938 73
