Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)
L Menyhért László: Szobrászok a Szolnoki Művésztelepen
1937-ben és '38-ban több országos pályázaton is részt vett. Ezek közül is kiemelkedőek az Egyeshonvéd, a jubileumi Luther Márton és a Kammermayer meghívásos pályázatokra küldött művei. A Párizsi Világkiállításról hazatérve kapcsolódott be a Madách-pályázat munkálataiba. Elkészített tervei, önálló kisplasztikái magyarországi figurális korszakának csúcsát jelentik. A Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában lévő Géniusz vezette emberpár és a Damjanich Múzeum-beli, szintén bronz Madách-emlékműterve arról tanúskodnak, hogy Borbereki, a többi pályázók nagy részétől eltérően, nem illusztrációt készített az Ember tragédiájához, hanem Madách és a tragédia szellemét próbálta egy-egy kompozícióban felcsillantani. Talán gyermekkori emlékeinek felszínre törése, hogy a kő és a bronz mellett egyre gyakrabban veszi elő a fát is. S az is biztos, hogy a famunkákban sikerrel kamatoztatta asztalosként megszerzett anyag- és szakismeretét. Mívesen megmunkált táblái, szinte körplasztikává kibontott, mélyen aláfaragott domborművei sajátos technikáról tanúskodnak. Témában is visszanyúl nélkülözésekkel terhes inaséveihez, hiszen a Kukoricamorzsoló és az Almaszedő után fába faragta élményeit az Asztalos című domborművében. 1939-ben városi megbízatásra készíti Szolnoknak a Szapáry-emlékmű főfiguráját és bronz domborműveit. A megyeháza mögött, a Tisza-parti parkban állították föl a köztéri alkotást, amely a második világháború harcai közben elpusztult, azonban Kaposvári Gyula, a szolnoki múzeum igazgatója a talapzat nyugati és keleti oldalán applikált, össze-vissza görbült bronz domborműveket megmentette, és a múzeum kapubelépőjének falán újra felállíttatta. A kubikosokat és az aratókat ábrázoló két 77x88 centiméteres bronz domborműpár jelenleg a Szolnoki Képtár körfolyosóján látható. A kubikosok relief-lapon négy figurát mintázott meg a szobrász. A képzeletbeli középvonaltól jobbra lévő három, földdel megrakott talicskát toló férfialak enyhén előredőlő testtartásukkal és a kubikostalicskák ismétlődő ferde vonalaival sajátos kontrasztot és ritmust ad. Az elkülönülő negyedik alak bő szárú darócgatyában és ásóval akár az 1935-ös kubikosemlékmű egy változataként is felfogható. A második világháború előtti Alföldre oly jellemző munkafolyamat párjaként a másik lapon az aratókat személyesítette meg alkotójuk. Leegyszerűsített, takarékos ábrázolásmóddal jeleníti meg a nagyon nehéz „életet" adó munka három legjellemzőbb mozzanatát. Ebben az időszakban sorra jöttek Borbereki budapesti köztéri megbízatásai: többek között a Madách téri épületdíszítő, pontosabban kapubejáratot díszítő kő dombormű, mely Észak-Erdély visszacsatolását üdvözölte. Természetesen a háború után feliratát levésve megcsonkították. Ehhez a sorozathoz köthető a pannonhalmi Szent István-domborműve és a Fő utcai Munka című, építőmunkásokat ábrázoló dombormű is, csakúgy mint a Farkasréti temetőben felállított, Hamza Tibor sírját díszítő Magyar golgota 260 centiméter magas erdélyi kőből való figurája. Krisztus keresztje alatt Mária fejkendős, mezítlábas parasztasszonyként, János mint kucsmás falusi legény jelenik meg. Igy válik a mű egyetemes érvényűvé és egyben magyar golgotává is. 1945 után Borbereki is újult erővel veti magát a képzőművészeti közéletbe. Dolgozik, Békásmegyeren művészeti közösséget szervez, és közéleti szerepet is vállal: előbb a nagy múltú Új Művészek Egyesülete, majd a Rippl-Rónai Társaság alelnöke lesz. A negyvenes évek közepétől azonban művészete új irányba fordult, és fokozatosan megváltozott művészi szemlélete is. Tanulmányozta az absztrakt művészeti irányok eredményeit is. Legelső alkotása, mely már e jegyeket hordozza magán, a feleségéről készített fehérmárvány-portré volt, s a mű már 1942-ben szerepelt a Műcsarnokban rendezett Országos Képzőművészeti Kiállításon. Míg ez az alkotás csak jelzi a változást, addig az 1946-os Ülő nő már tisztán hordozza az absztrakt művészet jegyeit. Ebbe a vonulatba tartozik a Lány kecskével, az 1947-es Akt és a József Attila-emlékműterv, mely ma Tel-Avivban található magántulajdonban. Ekkor azonban már érezhetőek voltak azok a változások, melyek jelezték, hogy a magyarországi politikai és persze a művészeti élet is tragikus polarizálódás irányába vezet. Rövidesen bekövetkezett a kékcédulás választások kommunista csalása, és a Rákosi-klikk hatalomátvétele. Ez, mint tudjuk, a képzőművészetekben is az úgynevezett szocialista realizmus felé vitt. A várható fejleményeket előrevetítette az a sajtóvita, mely Csorba Géza, Borbereki Kovács Zoltán és Vilt Tibor mellőzését is taglalta a József Attila-pályázat kapcsán. Ezek után még meg is vádolták — egyébként többek között Illyés 72
