Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)

L Menyhért László: Szobrászok a Szolnoki Művésztelepen

volt az első köztéri, monumentális műve, mely bizonyította, hogy alkotója meg tud küzdeni ezzel a feladattal is. 1935-ben a már említett Kucsmás parasztfiúva\ és a Pásztorra] Ferenc József Jubileumi Szobrászati Díjat nyert. 1936ban a Nemzeti Szalonban mutatkoztak be a szolnoki művészek, a kolónia kiállításáról írva a kritikusok külön kiemelik Borbereki szobrainak sommázott megfogalmazásmódját, statikáját és festményeinek szociális hangsúlyát. Ezen a seregszemlén tehát a művész plasztikái mellett még festményeit is kiállította, vagy inkább úgy mondhatnánk: a képek mellett már szoboranyaggal is jelentkezett. Szintén 1936-ban, a Szolnokon készült besenyszögi hősi emlékműterve szerepelt a Velencei Biennálén, és akkor mintázta a Tehenes ivókút figuráját, mely együtt nyert nagydíjat a Kubikossal a Párizsi Világkiállításon. Ma ez a kompozíció a Magyar Nemzeti Galéria előcsarnokát díszíti. Még 1934 szeptemberében elkészítette Szolnok nagy szülöttének, Verseghy Ferenc tudós, papköltő büsztjét, melyet a költő egykori szülőházának közelében, a Tisza-parton állítottak fel. Figyelme egyre inkább a köztéri plasztika és az épületdíszítő szobrászat felé fordult, bár az ebben az időben alkotott portréi arról tanúskodnak, hogy jellemábrázoló képessége és a jellegzetes vonások hű visszaadásának készsége az időszak legnagyobb portrészobrászai közé emelik. Tette ezt olyanformán, hogy képmásai men- Borbereki Kovács Zoltán: Madách, 1938 körül tesek az öncélú részletformáktól és a korabeli, hivatalos akadémikus átlagszobrászok olcsó és édeskés hangulatteremtésétől. Olyan kiváló alkotások tanúskodnak erről — a már említett Aba-Novák- és Pettenkofen-arcmásokon kívül —, mint Kohner Adolfnak, a Szolnoki Művészeti Egyesület elnökének, a lelkes műpártolónak és mecénásnak a büsztje, a Szapáry-szobor, vagy a szintén a Magyar Nemzeti Galériában őrzött önarcképe. Megejtő szépségűek aktjai, törékeny termetű, kecses nőfigurái. Takarékos mozgásukkal, a letisztult formákkal, a sallangmentes modellálással Medgyessy nőalakjaira emlékeztetnek. Bronzba öntés előtt általában agyagból mintázott, de a szolnoki Damjanich Múzeum őriz terrakotta és patinázott gipszfigurát is tőle. Mindemellett kísérletezett a műkővel is, mely technikának anyagából eredő buktatóit sikerrel kerülte el. Kisplasztikái munkásságának egyik legjobb darabja a szintén a Galériában őrzött Fésülködő nő című kisbronz. A második világháborúban nagyon sok munkája elpusztult. Lappangó helyről került elő Halas kútfigura című munkája, melyet a szolnoki múzeum a Bizományi Áruházból vásárolt vissza 1956-ban. Papi Lajos szobrászművész kútmedencéjére állítva ma a szolnoki Tisza Szálló gyógyfürdője előtt látható. A frontális, merev beállítású, mégis finom, archaikus nőfigura kiválóan eltalált kiállítási helyén, a fürdő neoreneszánsz csarnokának kulisszája előtt Szolnok legszebb intim terét teremti meg. 71