Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)
L Menyhért László: Szobrászok a Szolnoki Művésztelepen
tette meg a nyolc kilométeres utat Podolini mester rajziskolájáig, hogy még elérje az esti aktrajzolás idejét. 1928-ban második jelentkezésére vették föl a Képzőművészeti Főiskolára, ahol először Vaszary, majd harmadévtől Csók tanítványa lett. Első komolyabb munkájával, a Vontatók című vászonnal rögtön sikert is aratott: 1932-ben elnyerte a Székesfőváros Festészeti Díját. Érdekes módon ezt tartotta első művének, pedig a szolnoki múzeum gyűjteményében egy kiváló, 1931-re datált képe bizonyítja Borbereki korai expresszív korszakát. 1932-ben, még főiskolásként, részt vett a Velencei Biennálén, és művei szerepeltek az Első Magyar Reprezentatív Kiállításon, melyet Stockholmban és New Yorkban is bemutattak. 1933-ban egymás után jöttek a sikerek: Olasz Állami Festészeti ösztöndíjat nyert, megnősült, és meghívást nyert — egyelőre vendégtagként — a Szolnoki Művésztelepre. Első, majd '34-es második szolnoki tartózkodásával Borbereki művészi pályája fordulópontjához érkezett. Az 1902-ben alapított szolnoki kolónia művészetéről, művészeiről sokan és sokféleképpen nyilatkoztak már. Az eltérő véleményekre, különböző álláspontokra hivatkozás nélkül annyit mindenképpen megállapíthatunk, hogy Szolnok két világháború közti művészeti életünkben meghatározó szereppel bírt. Hiszen a kiemelkedő egyéniség, Fényes Adolf mellett olyan művészek dolgoztak a várbéli műtermekben nyaranta és néhányan egész éven át, mint Szlányi Lajos, Szüle Péter, Vidovszky Béla, Zádor István, Istókovits Kálmán, Zombory Lajos, Förstner Dénes, Udvary Dezső, a Pólya testvérek vagy Chiovini Ferenc és Aba-Novák Vilmos. Ebben a közegben teljesedik ki a fiatal Borbereki művészete, s fordul figyelme először a plasztika felé. A visszaemlékezések és Borbereki szerint is Szolnokon kezdett el szobrászkodni méghozzá Aba-Novák biztatására. A szerző birtokában lévő, 1935re datálható eredeti fényképfelvételen a telep kertjében Borbereki látható a Kucsmás parasztfiú című szobra előtt (bronz, a helsinki múzeum tulajdona) Pohárnok, Pólya Tibor, Pólya Iván, Pátzay Pál, Chiovini Ferenc és Aba-Novák Vilmos társaságában. Ez a kép nemcsak arról tanúskodik, hogy Aba-Novák volt Borbereki mentora, hanem arról is, hogy Pátzay Pál is a telepen tartózkodott ebben az időszakban. De térjünk vissza 1933-hoz, amikor is a művész nagyszabású terv megvalósításába fog: a Szolnoki Művésztelep régi és kortárs nagyjait akarja egy szoborgalériában megörökíteni. Ennek első darabja, August von Pettenkofen mellképe el is készült, majd '34-ben a művészházakat körülvevő árnyas kertben megmintázta a kolónia vezető alakjának, Aba-Novák Vilmosnak arcmását. Ez a portré ma a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében van. Ekkor dolgozott a Kubikos egész alakos figuráján is, mely korai művészetének csúcsát jelenti. A ma Szentesen látható, több mint két méter magas figura 1937-ben a Párizsi Világkiállítás KépBorbereki Kovács Zoltán: Kubikos, 1937 zőművészeti Nagydíját is elnyerte. Ez 70
