Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)
L Menyhért László: Szobrászok a Szolnoki Művésztelepen
Ligeti Miklós Anonymus-szobrának gipszmása a múlt század elején a művésztelep parkjában (levelezőlap, 1911) is megjegyezhetünk, hogy a plasztikát mindig is jobban kötötte a realisztikus ábrázolás „kényszere", és ne felejtsük el, hogy a század végén a magyar szobrászat tömegével kapta a millenniumi megrendeléseket, melyek inkább a klasszikus formákat igényelték, mintsem a forradalmi újításokat. Rögtön meg kell azonban jegyezzük, hogy a századforduló szobrászaténak műítészi elbírálása revideálásra szorul, csakúgy mint az eklektikus építészeté, melynek megítélésében még ma is találkozhatunk tévképzetekkel. Köztudomású, hogy avantgárd szempontú műkritikánk az eklektikus-historizáló építészetet, épületdíszítő szobrászatot és a XIX. század végi szobrászatot is a történelem süllyesztőjébe kívánta helyezni, ez a vélemény azonban mára már finomodott, és többé-kevésbé méltó elismerést nyert a millenniumi városképet máig is meghatározó köztéri művészet. Ebben az időben készülnek országszerte a Kossuth-szobrok és más történelmi portrék, a magyar história hősi vagy éppen tragikus alakjait ábrázoló, városaink, sőt falvaink képét is meghatározó alkotások. A települések arculatán ugyan jócskán módosított az 1948 után emelt felszabadulási emlékművek és politikusportrék — főként a Leninről készültek — sora, de ezek mind művészi minőségben, mind pedig formailag jóval alulmúlják századfordulós vagy a két világháború között készült elődeiket. Nincs rá konkrét adat, de szinte biztos, hogy Radnai Béla (1873-1923) szobrász, művészpedagógus hosszabb időt töltött Szolnokon elsősorban amiatt, mert ő készítette a szolnoki vár, a mai művésztelep sarkánál felállított Damjanich-emlékművet. Radnai Béla Pozsonyban született. Ő ugyan nem járt külföldi akadémiára, de már igen korán, 1894-ben tanítványául fogadta Fadrusz János, akivel annak haláláig, 1903-ig együtt dolgozott. Nemsokára a Mintarajziskola tanára lett, de foglalkoztatott emlékműszobrász is volt. Több köztéri megbízatása mellett egyik fő műve a szolnoki Damjanich-emlékmű, melyet 1912-ben állítottak föl. „...a honvédai élén lovagló Damjanich kissé életképszerű, ... a semmitmondó jelenet volt a hatás kárára." — írja Lyka Károly Radnai művéről. Természetesen nincs okunk Lyka értékítéletét kétségbe vonni, de hát azóta már annyi rossz köztéri-politikai szobrot láttunk, hogy Radnai műve régen felértékelődött. A fehérmárványkompozíció fő alakja maga Damjanich, amint egy diadalívszerű forma alatt vezeti győzelemre katonáit. Kiválóan sikerült a szobor elhelyezése is: a város felől a Zagyva-hídon átvezető út mellet bal oldalon, közvetlenül a folyó gátjának tövében. 68
