Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)

Pólya Tibor, ahogy kortársai és a fényképek beszélnek róla

Pólya Tibor, ahogy kortársai és a fényképek beszélnek róla A két világháború közötti korszak legjelentősebb Szolnokon alkotó művészeinek — talán egy kissé önkényesen válogatott — sorában most Pólya Tibort mutatjuk be. Meglehetősen sajátos módon. A művészet jövőjéről maga a festő beszél a Szolnoki Irodalmi Kurir 1932. szeptemberi számának lapjairól, a művész Pólyáról és az emberről, a kolónia meghatározó személyiségéről barátai és korabeli kritikusai, illetve fényképek szólnak. Már amennyit néhány fotó képes elmondani egy kivételesen színes egyéniségről. A régi felvételeket a művész Párizsban élő lánya bocsátotta a könyv készítőinek rendelkezésére, kommentárokat is ő fűzött hozzájuk. Közöljük Pólya Gogónak a képanyaggal együtt Szolnokra küldött kísérő levelét is. Mint majd kiderül, ennek szerkesztési javaslatait szintén felhasználtuk. W*»ALUI MOBBMMHEll-i SZANDAI-SZABÓ SÁNDOR II. évfolyam 6. szám 1932. szeptember hó Alidéi a festéssiet jövőjéről 125 Roppant nehéz helyzetben vagyok, mikor a művészet jövőjéről befl írnom. Nem is bedvelem ezt a iémát, hogy; őszinte legyek, mert próféciáim nem szeretek. A kérdés pedig a prófécia határán mozog, tehát azért amit mondok, felelőséget nem vállalok és kérem a nyájas utókort, hogy ne mosolyogjon le, ha jóslatom nem következnék be. Emlékezzünk csak vissza arra az időre, amikor a fotografálógépet feltalálták. Akkor is nagy izgalommal érdeklődtek a legkiválóbb művészeknél és a legkitűnőbb esztétikusoknál is, hogy milyen befolyással lesz a gépi ábrázolás a festészetre és milyen ellentétes vélemények kerültek ki. Voltak, akik a festészet felett meghúzták a lélekharangot, mondván: „minek ma már festeni s rajzolni, mikor azt a gép tökéletesen elvégzi az emberen, az emberi elmcs kéz helyett?" És lám mennyire nem lett igazuk, mert a művészetnek soha olyan fellendülése nem állt be. mint amilyent a fotografálógép feltalálása előidézett. Hiszen mindig más az. amit a gép állit elő és amit az emberi agy teremt. Ellenben a fotografálógép a szolgálatába lépett a festészetnek, a képek reprodukálása által, azok terjesztésében és népszerűsítésével. Hány kitűnő művet csak reprodukcióban ismerünk, amit épen azért tudunk élvezni, mert előállításuk fotografikus, tehát tárgyilagos és megbízható. De nem akarok elkalandozni a tárgytól, mert a kérdés az: mi a festészet jövője? Pár sorban nehéz ezt elintézni. Véleményem röviden öszszefoglalva a következő: a festőművészetnek mindig és mindig tágabb tere nyílik. Tessék csak elképzelni a rádiót és azt, hogy majd a képleadások is olyan tökéletesek lesznek, mint ma a hangleadás, és épen úgy fogja a rádió leközvetíteni a londoni és a párizsi stb. képkiállításokat, mint most a hangversenyeket. Ilyen módon ellátogathatunk otthonunkból ki sem mozdulva, nagy mesterek műtermeibe, láthatjuk őket munkaközben, élvezhetjük készülő műveiket Madagaszkárban úgy, mint Budapesten. Ez aztán beláthatatlan mértékben fogja népszerűsíteni a művészetet és lehetővé teszi a festőművészet alkotásaínak mínél szélesebb körben való terjesztését. Azt hiszem elég, ha csak erre világítok rá az ankét keretében. Pólya Tibor 57