Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)

Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos

Az egykorú művészeti kritikák azonban azt is mutatják, hogy az aba-nováki életmű tartalmi veleje, a leálcázott korkép nem kerülhetett érdeme szerinti elemzésre, s így ez a teendő korunkra várt. Ha életműve csupán táblaképeiből állana, úgy ez meg is történt volna már korábban, [...] Minthogy azonban Aba-Novák pályája öt évében, 1933-tól 1938-ig az állam legjelentősebb monumentális festészeti megbízatásait kapta meg, némely történeti tárgyú falképén a régebbi múlt mellett saját korának vezető személyiségeit is megfestette. A művész megtehette volna, hogy lemond a falfestészetről, ami emberi-művészi állásfoglalását töretlenné tette volna, de ezzel egyben XX. századi hagyományainkat a falfestészet újítójától, s e téren egyetemes rangunktól fosztotta volna meg. [...] ma már lehetővé [...] (vált), hogy a művész halála óta eltelt több mint húsz év távlatából a teljes életmű jelentőségét mérjük fel annak részletes, tudományos feldolgozása alapján. „Van téma, mert élek és van véleményem róla. Ezt közölni kell!... A kizárólagos festőiséggel azért nem foglalkozom, mert nemcsak szemem van, hanem ember is vagyok" — vallotta Aba-Novák akkoriban, amikor a Tart pour Tart szemlélet mindent festészetellenesnek, területen kívülinek ítélt, ami túlmegy a motívum, a képi látvány megörökítésén. A téma, a cselekményes életábrázolás ma visszaérkezett szám kivetettségéből festészetünkbe. Aba-Novák e tekintetben már nem lép szokatlanul közönségünk elé, s a műkritika sorompói megnyíltak a néhai „irodalmi" rém, a tematika előtt. Másfelől festői stílusa — ha társtalan is hagyományainkban — ma már nem idegen, amióta az árnyalatokkal, az egymás útját egyengető színekkel való tónusfestés nem egyedüli ismérve a „festőiségnek". Ennek ellenére maradtak még olyan tulajdonságai, amelyek ma is szokatlanok, mivel nem fordultak elő festészeti hagyományainkban, s az egyetemesben is elvétve. Ezek az életmű tartalmi jellegéből adódnak, meghatározzák elbeszélésének műfaját és stílusát. E bevezető sorok tehát az életmű fejlődéstörténeti ismertetése helyett, inkább annak ismeretében, arcát kívánják megvilágítani: lényegénél ragadni meg a problémát, helyesen állítani fel a képletet. Mert Aba-Novák festészetének természetrajzából következik az is, hogy minden további stílus- és kifejezésbeli kérdés könnyen levezethető, szinte önként magyarázza magát a tartalmi sajátosságokból. Aba-Novák festészetének alakjai, jelenetei a mindennapi életből lépnek elénk. Viselkedésük, magatartásuk eleven és kifejező. De ezek az alakok nem pusztán helyzetképek szereplői és jellemek hordozói, hanem egyben valamely átfogóbb, jelképes gondolatkör képviselői is, megtestesítői annak az életfilozófiának, amely fonálként húzódik végig a művek során. Az egyedi művek szerves, összefüggő részei egy nagy elbeszélő körképnek, folytatásos festészeti regénynek, korrajznak. Ez Aba-Novák festészetének összefoglaló műfaja. Ez a vállalkozás magában rejtCsíkszeredai vásár, 1935 hetné az irodalmiasság veszélyét, de nem Aba-Novák számára, aki háttal az irodalomnak, közvetlenül az életből ragadja ki a típust és a cselekményt, azaz nem tűr közvetítőt élményei s azoknak kifejezései között — sem festészeti, sem irodalmi emlékeket: „Életet csinálj a vásznon!" — vallja. Az élet ízlelése, annak minden porcikánkkal, tehetségünkkel való átélése mint eleven, mindenható tényező szerepel életműve vezérfonalaként. Ifjúkori szemlélődésének jellege inkább tragikus színezetű, korai műveinek hangvétele súlyos, drámai, nemesen patetikus. Érzésvilága ekkor életkorának megfelelően romantikus. Szívesen oldódnék fel egyértelműen enyhe, borongó vagy ujjongó hangulatokban, de az életjelenségek már ekkor élesen mutatják neki kettős arcukat, a torznak tűnő megmutatja szépségét is, a derűt keltő tréfa a szomorú fonákját is. Ennek a kettős érzésnek az alapja az, hogy érzelmi eredetű, majd tudatosított demokratizmusa erőteljesen érzékeli kora 54