Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)

Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos

Supka Magdolna Aba-Novák Vilmos* Századunk két kataklizmája, a két világháború bevéste magát művészetünk arculatába sokkal mélyebben, semhogy a rettenet kifejezésének és az ocsúdásnak minden jelét megfejthettük volna eddigelé. E két történelmi vihar között festészetünk telítve villamossággal, irányzatok felvillanó fényével, s a villanások fényénél tájékozódó egyéniségekkel, kik érzékenységük és tudatosságuk foka, jellege szerint fejezték ki koruk döbbenetét, kerestek magyarázatot vagy egyéni és közösségi sérülések írját a művészetükben. Aba-Novák Vilmos életműve e korszak felmérése tekintetében különös értékű. Művészpályája időbelileg szorosan a két világháború közé ékelődik, s e két végpont megvont íjként tartja feszültségben életművét annál inkább, mert e művész tudatosan is vallotta, és festészetével bejelentette a korban való teljes jelenlétét. Aba-Novákot pályaválasztásakor érte az első világháború; négyéves kényszerű katonai szolgálata, s eközben jobb karjának féléves bénulása hátráltatta őt időzített művészi programjának megvalósításában. A program lényegében ez volt: a korábbi és egyidejű stílusok szellemi és mesterségbeli birtokában eljutni ahhoz a festői kifejezésmódhoz, armelylyel a saját korát a legelevenebben művészi nyelven jellemezhetné. Az elevenség magába foglalta az életszerűség Barna kaiapos önarckép/ 19303

1 és korszerűség — a realizmus és modernség — iránti legmagasabb igényét, egyben az előadás elbeszélő módját is: tehát az új műfajhoz a gyökeresen új stílus megteremtését. Nyilvánvaló, hogy e cél megvalósításához nem juthatott el a szokott tanulási sorrend betartásával. A rajtpont adva volt: alapos rajzi felkészültséggel végigtanulmányozni a gyakorlatban a festői stíluseszközöket; közben szelektálni, megtartani belőlük a céljához vezetőt, s elhagyni az akadályozót. Hogy ezt a gyorsított tapasztalatgyűjtést eredményesen végezhesse, ehhez legfontosabb adottságai megvoltak. Már kora ifjúságában megmutatkozó rendkívüli formaérzéke; fenomenális szorgalma, szívóssága a mesterségbeli dolgok elsajátításában, mély élet- és emberfigyelése; eredeti és okkutató gondolkodása; az alkotó módszer szabadságában, s a stílus kötelezettség alóli függetlenségbe vetett hite; és végül következetességének legfőbb rugója, hogy a művészet közösségi hivatású, aktív közérdekű kultúrtényezőként nem csak részese, hanem elöljárója, útkészítője kell legyen a fejlődésnek. A közérthető, korszerű és magas színvonalú festészetnek egyben az is kötelessége, hogy tartalmában az életet tükrözze, témáit onnan merítse. E tartalomteljes emberi-művészi mondanivaló nem fért bele a motívumfestészet kalodájába: szét kellett feszítenie annak szorítását, felbontania szabályait. Aba-Novák lenyűgöző képzeletének, eredeti gondolkodásának és szuggesztív művészi kifejezőerejének köszönhető, hogy merőben szokatlan festői világát el tudta fogadtatni saját korával, amely mind tartalmilag, mind esztétikailag más hangnemre volt hangolva. * Megjelent: István Király Múzeum Közleményei. Székesfehérvár, 1964. 5-9. Az írást Aba-Novák Vilmos képei illusztrálják. 53