Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)

Szigethi Imre: Fényes Adolf varázslatos képei

Szigethi Imre Fényes Adolf varázslatos képei Kísérlet néhány mű ikonográfiái értelmezésére „A régi Görögországban az volt a jelmondat: művészet nélkül nem érdemes élni. Más korban pedig a képrombolók elpusztították a művészi alkotásokat, így változott ez, és ma sajnos egy olyan periódusban vagyunk, amikor a közönség a művészettel szemben a legnagyobb mértékben közömbösen viselkedik." Fényes Adolf Sokáig elgondolkodhatunk azon, hogy lehet-e, s kell-e egy művész eddig a nézőközönség és a kritika által kialakított képén változtatni, és új szempontok alapján vizsgálni művészetének mélyebb összefüggéseit, hiszen művei magukért beszélnek, és azt, amit leírhat bárki, százszor pontosabban mondja el maga a mű. A teremtő gondolatot, intelligenciát, akaratot a festészetben csak anyagba öntött megvalósultságában vizsgálhatjuk. Mégis, az anyagtól elvonatkoztatva, a műtárgyakkal való folyamatos érdeklődés és kapcsolat során kialakul egy összképünk. így minden nézőben megnyílhat az út, hogy az alkotástól visszataláljon annak teremtőjéhez. Mondhatjuk, a jó műtárgy egy olyan ornamentika, melynek nézőjére hatással kell lennie. A legnehezebb erről egzakt bizonyosságot alkotni, hiszen a műélvezők különböző nézőpontból vizsgálják a művet, és minden vélemény reálisnak hat a maga szintjéről, elmélyülési fokozatáról. De ez mindaddig csak részigazság, míg ki nem alakul bennünk az egység, ami maga a mű, még inkább a műben megnyilvánuló alkotó. Minél több mondanivalója van számunkra az évtizedek és évszázadok távlatából, annál jobb, egyetemesen emberi az alkotás. Fényes Adolfra gondolva, oly sok közlendő akar szabad utat találni, olyan mély humánumú, színes egyéniségű művész volt, hogy feltétlenül szükséges műveinek az egyetemes kultúrában elfoglalt helyét megtalálni. Erről Lázár Béla 1918-ban így nyilatkozott: „Hiába, nagyon kemény héjú dió Fényes!" Tudjuk azonban, hogy minden diónál van egy pont, melyet megtalálva könnyűszerrel fel lehet törni. A műtárgy és a néző közti viszonylatban ezt a pontot magunkban kell keresni, mert ez az előítélet-mentes szeretet, melyre ha rátalálunk — többek között —, a mű és az alkotó szelleméhez és lelkéhez kapjuk meg a kulcsot. Az igaz művész a társadalom legfontosabb „mérőműszere", hiszen folyamatos érzékelő, Arcz-és börzejáték, 1884 körül ARCZ- ÉS BÖRZE-JÁTÉK. Mikor a búsa ára emelkedik. Mikor a búza ára csokke 1; ^,# :Í 4 "t> *~ ' 43