Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)

Benedek Katalin: A Szolnoki Művésztelep a két világháború között

a művészet jövője kérdésben: „Egy művész tehetségének lényegi része intim, vagy nagyméretű feladatok iránt érdeklődik-e. S minthogy mindig lesznek kiváló festők, akik érzéseiket kisebb dimenzióban tudják kifejezni, kétségtelen, hogy a freskófestészet mellett mindig lesz táblaképfestészet is."

11 Egyre nagyobb hangsúlyt kap Aba-Novák Vilmos páratlan temperamentuma és a kisugárzásában tehetségesen működő Chiovini Ferenc, aki egész pályáját összekapcsolja a Szolnoki Művészteleppel, ahol kezdetben vendég, majd törzstag. Képességeit, rajztudását, szerkesztőkészségét az akkor már hangadó Aba-Novák Vilmos is felismeri, s együttes munkával készítik el 1933-ban a jászszentandrási neogót plébániatemplom falfestményeit. Chiovini Ferenc a plein-air szemlélethez sem marad hűtlen. Ezzel a felfogással vetíti vásznaira a megfigyelés és látomás ötvözte, néha melankóliába hajló alföldi részleteket, naplementéket, országutakat, lovaskompozíciókat. Erős színellentétek, tüzes kolorit uralja a lakodalmak, ünnepek forgatagát. Az 1934-es év bő termést hozott. Néhányan kitűntek a szolnoki csoportos bemutatón, így Aba-Novák Vilmos kompozícióinak biztonságával és lendületes erejével, Chiovini Ferenc képeinek összhangzatos színességével, Fényes Adolf egyetlen romantikus tájának különlegességével. A „Pólyák" közül Iván barátságos és őszinte arcképeket és a táj békéjét árasztó festményeket, Tibor pedig optimista, a humor iránt rendkívüli érzékkel viseltető egyéniségét tárta a látogatók elé. Révész Péter Pál túlérzékeny művészalkatát tükrözték a látottak. Istókovits Kálmán tiszai akvarellel és arcképpel mutatkozott be. Már kiállítási múlttal társult az itt folyó munkához, hogy majd a római iskola és az alföldi festészet egyik legavatottabb összekötője legyen. Az egyes elemek túlhangsúlyozásában, a mellékfigurák, a karakterek felerősítésében, olykor témaválasztásában Aba-Novák nyomdokain haladt. Művészi kvalitása legteljesebben portréfestőként bontakozott ki, de akvarelljeinek pompás sorozata e tájék bűvöletében vette kezdetét. Ő is véleményt formált a festészet jövőjéről: „Úgy látom, hogy a jövő pólya Tibon Djzóz 1930 körüí művészete éppen olyan lesz, mint a jelené, vagy volt a múlté. A jövő művészetét is divatok fogják nagyrészt uralni, amit itt-ott csak egy-egy zseniálisabb egyéniség bonthat meg... a régiek művészete egyetemes volt, ami a jövőben elképzelhetetlen és szinte kizártnak látszik."

12 A Szolnoki Művészeti Egyesület 35. évfordulója 1936-ban kínált alkalmat, hogy az alkotók, elhunyt társaik emlékének adózva, a Nemzeti Szalonban kiállítást rendezzenek. A feladatot a megbecsült festő, Szlányi Lajos vállalta magára. Igen érdekes, 143, a szolnokiságot kidomborító műben — Bihari Sándortól Aba-Novák Vilmosig — gyönyörködhettek az odalátogatók. A rendszeres seregszemlék „szünetében", 1937-ben két törzstagot, Aba-Novák Vilmost és Borbereki Kovács Zoltán szobrászt a Párizsi Világkiállításon Grand Prix-vel jutalmaztak. Kettejük elismerése jelképi értékű, mivel éppen a festő biztatására váltotta Borbereki Kovács Zoltán az ecsetet vésőre. A mester a monumentalitásról és dinamizmusról árulkodó ecsetvonásokban kitűnően meglátta a szunnyadó plasztikai erőt, a szobrászt. Termékeny találkozás volt kettőjüké. Aba-Novák nagyszabású táblaképe — hasonló címmel — a francia—magyar történelmi kapcsolatokról szól. Ma Szolnok büszkélkedhetne e nagyigényű, kultúrtörténeti oldalról is számottevő művel, ugyanis alkotója felajánlotta szeretett városának, abban az esetben, ha az kiállítja. Megfelelő méretű terem hiányában azonban a mű bemutatása nem valósult meg. A kép hányatott sorsa csak napjainkra, székesfehérvári „feltámadásával" ért véget. Aba-Novák Vilmos a hasonlíthatatlan nagyságok közé tartozik, akit követni maga is érdem. Sziporkázó piktúrája elkülönül minden más társáétól. Lendületes temperafestészetének remekeit öleli fel a szűkre szabott, mintegy tízéves szolnoki időszak. Supka Magdolna monográfiája széleskörűen és " ld. W.jegyz. 12 Id. W.jegyz. 40