Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)

Szinyei Merse Anna: Plein-air törekvések Magyarországon

A különböző hatások átlényegítését, Deák-Ébner igazi magára találását azoktól az évektől figyelhetjük meg munkásságában, amikor nyaranta Szolnokra ment festeni. Mind tematikája, mind stílusa gazdagodását hozta ez az időszak. Mint Pettenkofennek, Deák-Ébner elfogulatlan valóságlátásának is jól megfelelt a változatos szolnoki környezet gondos megfigyelése: az akadémikus beállítás helyett az élet elevenségének visszaadására törekedtek. Deák-Ébner és az osztrák szolnoki kirándulók sokalakos zsánerjelenetein az elbeszélő jelleg dominált, de a jól megfigyelt gesztusok és a természetesen laza csoportfűzés élettel telítették a kompozíciót. A szolnoki helyszíneken 1875 és 1887 között készült tanulmányképei és vázlatai ezzel szemben egytől egyig üdébbek és keresetlenebbek, jobban visszaadják a kiragadott életmozzanat véletlenszerűségét. Ahogy a század első felében, sőt még Lotz Károlynál is a gémeskút volt az alföldi táj legfontosabb térszervező eleme, úgy vette át ezt a szerepet a század utolsó harmadában a szénakazal, valamint a csőszök, pásztorok pusztai menedékhelye, a nádból vagy szalmából készült kunyhó. E szegényes tematika első konvenciómentes megfogalmazója Deák-Ébner Lajos, illetve barátja, Aggházy Gyula volt (XIII. tábla). Előbbi kétszer is megfestette. A kiállításunkon szereplő változaton a napsütötte színekre építkező, oldott festőiség, a könnyed előadásmód valódi plein-airt eredményezett. A szokatlanul modern, már-már absztrakt ritmusokat nyújtó másik kompozíció (9. kép) még koncentráltabb: a kopár előtér talajstruktúráját a festőkéssel robusztusán és energikusan felkent vízszintes sávok adják. Magyarországi nyaralásai alatt a művész folyamatosan gyűjtötte a festői motívumokat, ezért vázlatai a legváltozatosabb tematikájúak. A figurális feljegyzéseken kívül számos tájképvázlatot is készített különféle helyszíneken. Párizsi műtermében aztán ezeket alapul véve festette sikeres nagyobb kompozícióit és emellett kis képeket is, melyekre azokban az években nagy kereslet mutatkozott a Párizsba tóduló műgyűjtők és műkereskedők részéről. Deák-Ébner 1881-ben festőbarátjának, Aggházy Gyulának írt levelében frappánsan világította meg az akkori, immár plein-air közízlést: „Kis képet! Egy-két alakkal, valami érdekes motívum, szélesen kezelve és élénken színezve. És ami a fő, világosan, amennyire csak lehet. A sötét képek itt nehezen kelnek. Holmi kis egyszerű scenát a szabadban, füvekkel, virágokkal, fákkal érdekesen és ízléssel. Én magam is nagyobbrészt ilyen dolgokat csinálok és még egy sem maradt a nyakamon"

28 (XII. tábla). Deák-Ébner hatása ismerhető fel Pataky László rövid szolnoki periódusa- 10. Mednyánszky László: Fényködös vízi táj, 1895 körül ban. 1880-as Vásár-képe/

9 vagy néhány lendületes tájképe plein-air jelleget mutat. Némelyik későbbi, huszárokat tájban ábrázoló kompozícióján is szerencsésen kapcsolja össze a figurákat szélesen, lendülettel festett környezetükkel. Mednyánszky László 1877-ben néhány hónapig Paál László, Kari Bodmer és Odilon Redon közelében dolgozott Barbizonban, majd két év múlva újra Franciaországban találjuk. A folytonosan vándorló különc báró az 1870-es évek végén tűnt fel hangulattal telített, sejtelmes tájképeivel a budapesti, bécsi és párizsi kiállításokon. Titokzatos természetpoézise melankolikus lelki alkatának vetülete: a keleti filozófiáktól áthatott világszemlélete a táj minden elemében lelket keresett. Alapos megfigyelő volt, naplójában feljegyezte a látvány karakterét, színértékeit, gondosan elemezte a színek pszichikai-fiziológiai hatását, a táj és önmaga hangulatát. 1896 körül írta formálódásáról: „Általánosításra irányuló első kísérleteimet a köd segítségével végeztem. A ködben a testek nem anyagi lokálszínükkel, hanem nagyobb tömeggé összefoglalva jelennek meg. Csak később jött a holdsugár és a napsugár. Ebben az esetben a lokálszín majdnem teljesen eltűnik és a fénynek ád helyet"

30 (10. kép). Eszerint azt 28 Möbius Gizella: Deák-Ébner Lajos. Budapest, 1940. 45. 29 Vö. Pogány Ö. Gábor: Die Szolnoker Künstlerkolonie in der Vergangenheit, in: A szolnoki festőiskola. 1975/76. id. kat. 106. 30 Mednyánszky László naplója, szerk. P Brestyánszky Ilona. Budapest, 1960. 48. 23