Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)

Szinyei Merse Anna: Plein-air törekvések Magyarországon

helyett az egyszeri látvány színértékeit — franciául valeurjeit — kellett rögzítsék ahhoz, hogy az újabban megkóstolt szabadabb felfogásukat érvényesíthessék. Jellemző ennek az általánosan terjedő módszernek az erejére, hogy Mészölynek a barbizoniakkal való rokonsága már 1873 előtt észlelhető volt, amikor még csak hallomásból ismerte törekvéseiket. Nagy méretű, megrendelésre készített tájképei ugyanakkor egytől egyig tárgyiasabb-naturalisztikusabb és részletezőbb jellegűek lettek, a tradicionális elvárásoknak és a szélesebb közönségigénynek megfelelően. Újító törekvéseit ellenben — Szinyeihez, Mednyánszkyhoz, Deák-Ebnerhez hasonlatosan — apró képecskéken próbálta ki. Kiállításunk vitrinjeiben ezekből is bemutatunk néhányat.

24 Mészöly és más festők is, akik nem jártak az 1869-es nagy tárlat idején Münchenben, az 1873-as bécsi világkiállításon találkozhattak először francia alkotásokkal. A budapesti Műcsarnok új épületének elkészültével aztán Magyarországra is többször küldtek Párizsból képeket. Mindjárt az épületavató kiállításon, 1877-ben szép válogatás képviselte Barbizont Corot, Daubigny, Diaz, Dupré és Troyon műveivel. Mellettük Delacroix, Calamé, Bouguereau, Decamps, Fromentin, Meissonier, sőt Gustav Moreau egy-egy kompozíciója a párizsi művészvilág egyéb köreibe is betekintést engedett. Charles Jacque barbizoni képe már az 1878-as kiállításról magyar múzeumi tulajdonba került. Legközelebb két év múlva, az 1880-as őszi kiállításon szerepelt Corot, Théodore Rousseau és Jacque, majd 1885ben a nemzetközi műkiállításon egy Daubigny-tájkép Munkácsy tulajdonából. Ezzel szemben egyáltalán nem lehetett Pesten megismerkedni az impresszionizmus olyan előkészítőivel, mint mondjuk Boudin, és még kevésbé magukkal az impresszionistákkal. Az igazi nagymesterek csak sokkal később, a századfordulót követően kezdtek Magyarországon képeikkel hatni, főként jó ízlésű magángyűjtőinknek köszönhetően. 8. Mészöly Géza: A Lidó, 1883 Természetesen továbbra is voltak olyan magyarok, akik mindent megtettek azért, hogy kijussanak a művészet akkori fővárosába. Mészöly 1882-1883-ban párizsi tíz hónapja alatt kiállított a Szalonon, és Barbizonba is kilátogatott. Zömmel magyarországi motívumokat ábrázoló képeit Párizsban is szívesen vásárolták, sőt később némelyikre ráhamisították Corot nevét, hiszen így az eredeti vételár sokszorosáért adhatták tovább. Mészöly anyagi helyzete még így is megerősödött, és hazájába visszatérve végre megnősülhetett. Velencei nászútján készült egész életműve legmodernebb alkotása, A Lidó (8. kép). Mészöly pályája kezdetétől szívesen festett vízparti vagy mocsaras tájakat, melyekhez jól illett a foltszerű, biztos kontúrokat nélkülöző festői ábrázolásmód. Könnyed ecsetjárása Boudin korai impresszionizmusával vagy a velencei Guglielmo Ciardi felfogásával is összecseng. 24 A tanulmány a Szolnoki Galériában 2002. március 7-én nyíló Plein-air törekvések Magyarországon című kiállításra hivatkozik. 21