Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)
Szinyei Merse Anna: Plein-air törekvések Magyarországon
számtalan árnyalatú zöld gyep villódzó közegében jelenik meg. Ez is remegő fényfestés, csak éppen másmilyen, mint az impresszionistáké. Szinyei Merse számára a látvány elemei sosem bomlanak olyan apró részletekre, mint a felszín tünékenységét analizáló franciáknál. Bármennyire is észrevette és alkalmazta, hogy „egy ügyesen odavetett színfolttal a szem teljesen azt az illúziót kapja, mintha magát a tárgyat látná" 16 , nála a tárgyak még megőrzik testiségüket. Ezért is lett a Majális — minden újító modernsége mellett — a klasszikus hagyomány beteljesítője és az új festészet elindítója. A magyar festészetre azonban sajnos alig gyakorolhatott hatást, mivel az 1873-i rövid müncheni és bécsi bemutatóját követő általános értetlenség után a művész hazavitte magával felvidéki birtokára. Egy évtized múlva ugyanez ismétlődött meg a bécsi, budapesti és müncheni kiállítása után, csupán a millenniumi országos tárlaton fedezték fel értékeit a Nagybányára igyekvő fiatal festők, és ezután került végre múzeumi tulajdonba. Közvetlen müncheni környezetében azonban kimutatható a kép időleges hatása: a Leibl-körből Fritz Schieder, a magyarok közül LiezenMayer Sándor vagy Benczúr Gyula 1873-75-ben készült friss tanulmányképei és vázlatai kizárólag Szinyei Merse példájával magyarázhatók. 17 6. Paál László: Borús idő, 1871 Benczúr Gyula Anya és gyermekei, illetve Olvasó nő erdőben című képei jelzik, hogy a családi boldogság éveiben ő is kipróbálta az ember és táj meghitt együttesének ábrázolását. A nagyszabású reprezentatív kompozíciók festőjét azonban nem eléggé érdekelte ez a kérdés ahhoz, hogy következetesen körüljárta volna. Sosem érte el a valódi plein-airt: a rajzos részletek, a kemény, plasztikus előadásmód megakadályozták műveiben a levegő egységesítő hatásának kibontakozását. Liezen-Mayer Sándor lírai természetének már jobban megfeleltek az üde, világos színek, a lágyabb formakezelés, így zsánerképeiben huzamosabban alkalmazta azokat. Pleinair közeli hatást azonban csupán Szinyei Merse közvetlen társaságában tapasztalhatunk nála (Enyelgés), később újra a historizmushoz húzott. Az 1869-es kiállítás még egy magyar művészre hatott felszabadító erővel: Paál Lászlóra, aki az ott látott barbizoni tájképekben örömmel ismerte fel törekvéseinek előzményeit. Igy megerősödve most még bátrabban vállalkozott arra, hogy a bécsi akadémiának hátat fordítva szélesebb és összefogottabb ecsetjárással, részletmentesen adja vissza az eléje táruló látványt. Hollandiai 18 (VI. tábla és 6. kép) és londoni, Constable-lel kapcsolatos tapasztalatai is ebben az irányban hatottak. Szerencséje volt, hogy 1873-ban már megszilárdult festői karakterrel érkezett Barbizonba, így egyik ottani hírességnek sem lett epigonja, mindig meg tudta őrizni egyéniségét. A hatalmas erdélyi rengetegek szélén felnövekedett festő azonnal otthon érezte magát a fontainebleau-i erdőben, és korai haláláig most már ez a vidék adta összes képtárgyát. Munkácsyt is odahívta festeni és Max Liebermann, illetve Fritz von Uhde, Munkácsy német követői egybehangzóan úgy emlékeznek rá, hogy a két magyar festőbarát 16 Szinyei 1989. i.m. 277. v Számos közvetett és közvetlen analógiáját lásd Szinyei 1981. i.m. 338-345. - Az évszámok figyelmen kívül hagyása eredményezhette, hogy Aradi Nóra „Szinyei pályakezdése idejéről" beszélt, amikor Benczúr ilyen jellegű képeit párhuzamba állította a jóval korábban kísérletező Szinyei műveivel. Ld. Aradi Nóra: Plein-air a magyar művészetben, in: Plein-air festészet a magyar művészetben. MTA-MNC-Damjanich Múzeum, Szolnok, 1973, 2. oldal (oldalszámozás nélküli katalógus) 18 Bővebben: Szinyei Merse Anna, in: Hongaarse schilderkunst 1860-1910. Catalogus. Den Haag-Gent, 1995. 24-25. 18
