Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)

Szinyei Merse Anna: Plein-air törekvések Magyarországon

levegőt szívni, és a francia műpiacon keresetté vált alföldi tematikához alapanyagot és élményeket gyűjteni. Szolnok 1875-tel kezdődő új és immár főként magyar korszakához később térünk vissza, hogy az időrendnek megfelelően a korábbi hazai plein-air eredményekről is szólhassunk. A magyarországi, és általában a közép- és kelet-európai művészetbe sokkal nehe4. Tina Blau:Tutajosok a Tiszán, 1874 zebben tört be a változás szele, mint ahogyan az eddigiek alapján gondolható lenne. Már Barabásnál és Ligetinél utaltunk arra, hogy milyen nagy mértékben kellett engedményeket tenniük a hazai közízlésnek, ha szerettek volna művészetükből itthon is megélni. A kiállításokat még az 1870-es, 80-as években is az akadémikus látásmódban gyökerező, hatásvadászó történeti és zsánerképek áradata uralta nemcsak e régióban, de még Párizsban is. Az újító szándék ott is nagy nehézségek árán, sok festő összefogása révén, lassacskán tudott teret nyerni, gondoljunk csak a Visszautasítottak Szalonjára, vagy az impresszionisták körüli botrányokra. Errefelé még inkább így volt, hiszen ráadásul a színvonalas hazai művészképzés is sokáig hiányzott. A festőpalánták eleinte az itáliai és a bécsi, 1860 után főleg a müncheni akadémián tanultak. Csak kevesen jutottak el Párizsig, mely leginkább a XIX. század utolsó másfél évtizedében és a századfordulót követő tíz-tizennégy évben vonzotta iskoláival a legtöbb magyart. Sokan kénytelenek voltak külföldön letelepedni, hiszen hazájukban nem tudtak hivatásukból megélni. A magyarországi műgyűjtés és műkereskedelem csupán az 1890-es évektől indult virágzásnak, ettől kezdve olyanok is hazajöttek, akik addig kint próbáltak szerencsét. München — sajátos művészetföldrajzi szerepénél fogva is — közvetítő szerepet játszott a francia és a közép-európai festészeti törekvések között.

12 1864-től itt tanult az a Szinyei Merse Pál, aki a magyarok közül a legkorábban szegült szembe az akadémizmussal. Már korai képtervein is egyéni utakat keresett: azt szerette volna megfesteni, amit maga körül látott, és olyan módon, ahogyan azt megfigyelte, mindenfajta idealizálás, vagy irodalmias tartalom nélkül. Legszívesebben egyszerű szituációkat rögzített, az élmények közvetlenségét sugalló, természetes színekkel, friss festésmóddal (IV. tábla). Alakjai a tájjal együtt élnek, mint ahogy alkotójuk is a természeti környezetbe illeszkedő vidéki életben találta meg igazi énjét: hiányzott belőle a francia impresszionisták városi attitűdje. Festményein fokozatosan távolodott el az akadémia által megkívánt színösszhangtól. Fürdőházikó fiúval című képén 1868-ban a párás tóparti táj elemei, a borongós megvilágításnak megfelelően, zöldesszürke, gyöngyházas tónusokban olvadnak össze a puha, szórt fénybe burkolt figurával. Ugyanabban az évben, az Anya és gyermekein, már bátran vállalta a napsütötte tiszta színek ragyogását: alakjait mások festményein még sosem tapasztalt fényintenzitású napos tájba helyezte. 1869-ben festett Hinta (5. kép) és Ruhaszárítás-váz\ata\r\ak merész eredetisége bizonyítja, mennyire önállóan talált rá a képegységet biztosító komplementer és kontraszt színek hatására, illetve a színek fény telítettségét jelző valőrök problémájára. Ő maga később így vallott erről: „A palettánkon a színek korlátozva vannak... Azzal mindjárt tisztában voltam, hogy a kremsi fehérrel sohasem fogom utolérni a nap fényét, de ha a complementair színek erős ismeretével és tanulmányával, a színfelületek egymásra való hatásának titkával megcsalhatom a szemet, azt a képzetet kelthetem benne, mintha a napfénytől átszaturált vidéket 12 Ld. Szinyei Merse Anna: Neue Bestrebungen: Realismus, Naturalismus und Freilichtmalerei bei den Ungarn in München, in: Ungarn und die Müncher Schule 1860-1900. Katalog. München, Bayerische Vereinsbank 1995. 27-47.; valamint általánosabb szempontból: Die Münchner Schule 1850-1914 (szerk. E. Ruhmer). Katalog. München, Haus der Kunst 1979. 16