Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)

Szinyei Merse Anna: Plein-air törekvések Magyarországon

August von Pettenkofen, mert ő volt ez az osztrák, hamar észrevette a helyi atmoszféra e különös kettősségét. A poros és párás síkvidéki táj sajátos levegőjének függvényében egy szürkésen összefogott alapkarakter jellemezte kis képeit, melyek szépen érzékeltetik a napfény és a meleg árnyékok jelenlétét is (2. kép). Ez a nagybányai fes- 3. eh. F. Daubigny: Az Oise partján, 1872 tők előkészületi éveinek festői dilemmájára éppúgy rímel, mint a hágai iskola megoldásaira

8 — olyan alkotói fázis, amelyen szükségképpen át kellett magát küzdje minden plein-air festő. És ahogy másutt, úgy Szolnokon is hamarosan kifejlődött a színesebb látásmód, mely a színes reflexek megfigyelésével egy csapásra gazdagabbá tette a képek összhatását. „Észreveszi — írta Pettenkofenről Rózsaffy Dezső — , hogy a napsütötte országúton az elvonuló szekér kékszínű árnyékot vet és nem szürkét; észreveszi a napsütötte és árnyékos részeknek kontrasztokban nyilvánuló hatását. Ezzel a modern impresszionizmus álláspontjára helyezkedik, és az Alföldön a legjobb meggyőződése szerint kultiválja azt, amit a franciák valamivel későbben az új művészet legfőbb problémájának szenteltek."

9 Konvenciómentes, az osztrák és magyar művészeti hagyománynak egyaránt hátat fordító, ám érzéssel teli ábrázolásmódja kifejlesztésében természetesen nagy szerepe volt Pettenkofen 1852-től sokszor megismétlődő párizsi, illetve időnkénti barbizoni tartózkodásainak. Persze hogy megkedvelte Daubigny (3. kép) vagy Troyon műveit, de mégsem lehet véletlen, hogy sosem foglalkozott párizsi motívumokkal. „Szolnok volt az a hely, ahol munkáihoz általában ötleteket keresett, ezzel szemben Párizs arra tanította, hogy a szolnoki motívumokat mindig friss szemmel lássa meg és újszerűen dolgozza fel."

10 Pettenkofen az 1850-es évektől kezdve jelent meg a budapesti, bécsi, müncheni és párizsi kiállításokon. Sokakra hatott, köztük a már említett Lotzra is. Legkorábban ő közvetítette Közép- és Kelet-Európa felé a barbizoni festészet eredményeit. De képeivel másoknak is kedvet csinált az akkoriban egzotikus élményeket nyújtó magyar Alföld felkeresésére: az osztrák festészet számos érdekes figurája jött éveken keresztül hosszabb-rövidebb időre Szolnokra festeni. Itt mind témavilágukban, mind festői nyelvezetükben megújultak. J.G. Raffalt, O. Thoren, T. Hörmann, E. J. Schindler és tanítványai mellett Tina Blau érdemel különösen figyelmet közülük: ő az alak és táj egységes kezelését is biztosító plein-air különböző fázisainak következetes alkalmazója lett (4. kép). Bár az olasz foltfestők és az itáliai fény-árnyék kontrasztok is nagyon érdekelték, mégis így vallott: „szeretem a mély és lágy tónusokat, ezeket leginkább Hollandiában és Magyarországon találom meg".

11 Egyébként Paál László hollandiai útitársa, Eugen Jettel is festett az Alföldön, akárcsak a később más irányba elkanyarodó Anton Romako. Pettenkofen Szolnok-élménye, képeinek párizsi sikere több magyar festőt is fellelkesített a Munkácsy Mihály környezetében dolgozók közül, akik aztán egy jó évtizedig nyaranta visszajártak hazai 8 Számos analógia nemrég Budapesten is látható volt. Vö. A Hágai Iskola. A 19. sz-i holland festészet mesterművei a Haags Gemeentemuseum gyűjteményéből. Katalógus. Budapest, MNG 1995. 9 Rózsaffy Dezső: Pettenkofen Szolnokon, in: Művészet 1905. 391. 10 Ld. Weixlgártner nyomán Hans Aurenhammer: Osztrák festők Szolnokon, in: A szolnoki festőiskola (kiállítás: Damjanich Múzeum, Szolnok-MNG Budapest-Österreichische Galerié, Wien-Landesmuseum Joanneum Neue Galerié, Graz). Katalógus. Wien, 1975. 17. " Idézi Zdrawka Ebenstein: Der Szolnoker Aufenthalt der Maierin Tina Blau und seine Voraussetzungen, in: Mitteilungen der Österreichischen Galerié. Wien, 1974. 97. 15