Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)
Zsolnay László: A Szolnoki Művésztelep a II. világháborútól napjainkig
rendezték tavaszi tárlatukat. A bonyolult szervezet helyébe 1966-tól a Magyar Képzőművészek Szövetségének Bács-Kiskun és Szolnok megyét összefogó Közép-magyarországi Területi Szervezete lép. Együtt szervezték tavaszi, nyári tárlataikat. A Szolnokon a múzeumot és a művésztelepet egyaránt érintő téli tárlatokat 1968-ig nyílt tárlatként rendezték meg, amelyre a megye hivatásos alkotóin kívül pedagógusok, amatőrök és népművészek is küldhettek a lektorátus zsűrije által elbírált alkotásokat. 1968-tól azonban csak a Művészeti Alap tagjai vehettek részt az év végi kiállításokon. A bemutatkozási lehetőségek bővülését jelentette 1972-ben a Damjanich Múzeumnak átadott zsinagóga, mely azóta Szolnoki Galéria néven szervez magas szintű képzőművészeti programokat. Az új galéria első tárlata a Szolnoki Művésztelep a felszabadulástól napjainkig címet viselte. Itt rendezték már meg 1977-ben a hetvenötödik éves kolónia ünnepi kiállítását is. Külföldi publicitást szolgált az 1968-as franciaországi, Öt alföldi festő címet viselő kiállítás, az 1974-es észtországi tárlat, majd rövidesen Bécs, ismét Franciaország, Nagybánya és Németország közönsége ismerkedhetett meg a telepen alkotók munkáival. A Magyar Nemzeti Galéria 1966-os művésztelepi kiállítása tulajdonképpen egy kor lezárásának is tekinthető mind az 1956 után letelepedett alkotók pályakezdését, mind a telepre vonatkozó szervezeti változásokat illetően. Az ötvenes évek fiatal generációja már kiforrott művészként éli meg a közelmúlt művésztelepi változásait, s az ezután érkezettek honfoglalását. Ágotha Margit grafikusművész 1938-ban született Tökölön. A Képzőművészeti Főiskolát 1963-ban végezte el Bernáth Aurél, Kádár György és Bánhidy Andor irányításával. 1966-69 között Derkovits-ösztöndíjas. A 60-as években induló nagy grafikusgeneráció tagja. Linómetszetekkel kezdte, majd fametszeteket készített. Ez adta meg számára a drámai kifejezés lehetőségét. Először vendégként érkezett Szolnokra férjével, Rékassy Csabával, 1984-től a művésztelep törzstagja. 1965-ben a Lipcsei Nemzetközi Könyvkiállítás bronzdiplomáját nyerte el. 1965, 1971, 1985-ben díjazott a Miskolci Grafikai Biennálén. 1978-ban Tornyai-plakettet és Munkácsy-díjat kapott. Művein a tájak ritkán konkrétak, feltűnik rajtuk a tuja a szolnoki műterem előtt, egy bulgáriai út emléke vagy maga a Paradicsom Ádám és Éva tétova figuráival. Ott vannak a vásárhelyi esték, a mezőtúri Körös-part ugyanúgy, mint a miskolci hangulatok. Olvasmányélmények keverednek a valóság képeivel. A barokkos mozgalmasság bonyolult ikonográfiát takar. Belső utakon jut el Ágotha Margit az élménytől a műig, legyen az fametszet, bronzöntvény vagy varázslatos varrott kép, melyekben metszeteinek csodavilága születik újjá (LXIII. tábla). 20 9. Rékassy Csaba: Kis térkép (Csokonai-illusztrációi 7 986-87 Zsolnay László: Ágotha Margit. In: Ágotha Margit. Szerk. Balikó Gyula. Szolnok, 1999. 128
