Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)

Zsolnay László: A Szolnoki Művésztelep a II. világháborútól napjainkig

Simon Ferenc Budapesten született 1922-ben. A Képzőművészeti Főiskolát 1956-ban végezte el Mikus Sándor, Szabó Iván és Beck András irányításával. 1957 óta tagja a Szolnoki Művésztelepnek (7. kép). Sokrétű, gazdag technikájú művész, a szobrászat minden műfajában otthonos. Kiváló portréista, amiben értékét a sűrített jellemábrázolás adja. Plakettjei tömören fogalmazottak. Figurális alkotásai torzítás nélkül, de bátorsággal átírt kompozíciók, köztéri szobrainak harmóniája kelti fel a figyelmet. Számos hazai és külföldi kiállítása után 1988-ban a németországi Rüsselsheimben volt önálló tárlata, ahol 1991 nyarán köztéri díszkútját, a Hydromobik is felállították (LXVI. tábla). Még az év őszén ugyancsak Rüsselsheimben állított ki Tenk László festőművésszel közösen. Jelentősebb köztéri szobrai Magyarországon: Madaras fiú - 1958, Gyula; Balaton szimbólum -1960, Balatonfüred; Ápolónő gyermekkel -1963 Szolnok; Kődomborművek -1964 Szarvas; Állóleány- 1965 Szolnok; Ülő leány-1968 Kiskunhalas; Parkszobor és madáritató -1976, Szolnok.

17 „Simon Ferenc munkássága még korántsem lezárt, befejezett életmű. Műtermében új gondolatokat kifejező, születőfélben lévő plasztikák sorakoznak. Egész pályáján a meditatív, befelé, önmagára figyelő művész és a kíváncsi, új ismeretekre vágyó alkotó ember kettőssége jellemezte, anélkül, hogy e kettősség meghasonláshoz vezetett volna. Természetesen kétségek, konfliktusok nem egyszer gyötörték; az eszmény és a valóság ellentmondása; az egyszerre kinti és benti harmónia megvalósításának lehetetlensége, a rút oly sokszor tapasztalt tora a szépség felett. Ezeket az ellentmondásokat, gyötrődéseket azonban mindenkor sikerült feloldania a szabadság igazi és egyetlen tökéletes birodalmában, a művészetben."

18 Szabó László Egerben született 1927-ben. 1956-ban fejezte be tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol tanárai Mikus Sándor, Beck András és Pátzay Pál voltak. A főiskola elvégzése után szülővárosában, Egerben kezdett el dolgozni, itt volt első önálló kiállítása is. 1959-ben költözött Szolnokra. Készít plaketteket, kisplasztikát és köztéri szobrokat. Az anyaggal és önmaga kifejezésével szüntelenül vívódó művész realizmusa pszihologizáló. Művészetében minden új gondolatnak, megvalósítandó eszmének aláveti az anyagot, legyen az kő, fa vagy bronz (8. kép, LXVII. tábla). Rendszeresen kiállít minden jelentősebb országos tárlaton, alkotásaival a művésztelep minden hazai és külföldi kiállításán jelen van. Az 1981. évi V. Dante Biennálén Ravennában Manzu bronzérmét nyerte el, 1998-ban pedig a XIII. Dante Biennálén aranyérmet kapott. A ravennai tárlaton meghívott művészként rendszeresen kiállít. Jelentősebb köztéri munkái: Róka - Pécs, Nyilazó gyermek - Kiskőrös, Éneklők - Székesfehérvár, Gábor Áron - Nagykanizsa, Famunkás emlékmű- Szolnok.

19 A művésztelepi alkotók közös munkájának eredményeit sikeres tárlatok jelzik: 1952-ben Végvári Lajos rendezett retrospektív kiállítást a telep alapításának ötvenedik évfordulóján az Ernst Múzeumban, 1961-ben a Műcsarnokban mutatkoztak be, ahol már az új, fiatal alkotók is részt vettek. 1966-ban a Magyar Nemzeti Galériában nyílott szolnoki tárlat, a számos külföldi bemutatkozás, a rendszeres szolnoki nyári és téli tárlatok és egyéni kiállítások is jó alkalmat adtak arra, hogy a szolnoki művészek alkotásai a nyilvánosság elé kerülhessenek. 1963-ban újabb szervezeti változás következik be a kolónia életében, a művésztelep kezelését a tanácsok veszik át. A műtermeket korszerűsítették, néhol átépítették. Művészeti téren is megindult a mozgás, az eddigi megyei munkacsoport tevékenységét felváltotta a Magyar Képzőművészek Szövetségének területekre tagolt kiállítási programja. Szolnok Bács-Kiskun megyével és Hajdú-Bihar megyével együtt alkotta a Kelet-magyarországi Képzőművészek Területi Szervezetét. 1964-ben már közösen 17 Jász-Nagykun-Szolnok megyei Művészeti Kalauz. Szerk. Körmendi Lajos. Szolnok,1994. w Rideg Gábor: Pályaképvázlat Simon Ferenc szobrászatárói. In: Simon Ferenc. Hely, é.n. (1991) 24. 19 Id. 17. jegyz. 8. Szabó László: Fiam, 1975 127