Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)
Zsolnay László: A Szolnoki Művésztelep a II. világháborútól napjainkig
Mészáros Lajos 1925-ben született a Borsod megyei Sályon. A tehetséges munkás- és parasztgyerekek felkarolásának lendülete vitte őt is 1946ban a Derkovits-kollégiumba. Két esztendő után megkezdte tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, amelyet 1953ban végzett el Pór Bertalan, Bencze László és Fónyi Géza növendékeként. Tanulmányai végeztével még négy évig próbált megszokni Budapesten, azután családjával 1957-ben Szolnokra költözött, ahol első perctől kezdve otthon érezte magát. Festészeti tevékenysé- 4. Mészáros Lajos: Havas táj, 1962 ge mellett bőséggel készített rézkarcokat és linómetszeteket, mint például az öt lapból álló Bánk bán-sorozatot. Színes karcain, monotípiáin, olajképein a Tisza- és a Zagyva-partot, a Tabán megunhatatlan, ódon, hangulatos utcáit örökítette meg (4. kép, Lili. és LVI. tábla). Ám még a szeretett tájnál is fontosabb volt számára az ember. Mindenfajta pátosz nélkül, Koszta, Fényes hagyományait követő természetes egyszerűségben festette meg az Almaszedőket, a Leány tehénnek vagy a Halász napi tevékenységét. 1967-ben kapott nagyobb megbízatást a Rudabányai Ércbánya Vállalat rendelőintézetének nyolc négyzetméteres pannóira. Ott voltak művei minden olyan bemutatkozáson, amelyet a művésztelep alkotói állítottak össze itthon vagy külföldön. 1972-es gyűjteményes kiállításának már nem örülhetett, egy évvel előbb a sokszor festett Zagyva hídján állt meg a szíve hirtelen és váratlanul. 9 Baranyó Sándor Szolnokon született 1920-ban. A Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István tanítványa, majd tanársegédje volt. Pályája már kezdetén kapcsolódott a Szolnoki Művésztelephez, itt készült fel a főiskolai felvételire. 1944-ben vendégtagságot nyert, 1957-től, néhány éves budapesti tartózkodás után, a kolónián élt 2001 -ben bekövetkezett haláláig. Számos országos és külföldön rendezett kiállításon szerepelt, többek között Németországban, Finnországban, Franciaországban, Japánban. Főként tájképeket festett, motívumai a tanyák, szántóföldek és a tájban felbukkanó ember (LIX. tábla). Művei belülről jövő feszítőerejük révén monumentálisak. Gyorsan rögzítette benyomásait szuggesztív, intenzív színeivel. Festékkezelése gyakran reliefszerűvé tette képeit (5. 5. Baranyó Sándor: Feszület az országúton, é.n. kepj. 9 Id. 7. jegyz. 10 Id. 4. jegyz. 123
