Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)

Zsolnay László: A Szolnoki Művésztelep a II. világháborútól napjainkig

Bokros László 1928-ban született Monoron. Szőnyi István, Domanovszky Endre, Hincz Gyula, Pór Bertalan tanítványa volt a főiskolán. A Szolnoki Művésztelep lakójaként első évtizedében az alföldi festészethez kapcsolódva festményeket, grafikákat, faliszőnyegeket készített. A tojástemperára áttérve koloritja kivilágosodott, gazdagodott, jelzésszerűre átírt motívumait szürreális hatású kompozíciókba rendezi. A hetvenes évektől jutott el egy absztrakt szürreális világhoz, amelyet a látványhoz kapcsolódó asszociatív elemek megfestésének igénye irányít (LXI. tábla). Sok műfajban otthonosan mozog, foglalkozik grafikával, kerámiával, szobrászattal is. A föld számos országában vett részt kiállításokon. 1988-ban hagyta el Szolnokot, azóta a Dunántúlon alkot. Felesége, a keramikus Bokros Júlia eszmei mesterének Zsolnay Vilmost tekinti, s e szellemben készíti kerámiáit, domborműveit.

11 Berényi Ferenc Munkácsy- és SZOT-díjas festőművész 1927-ben született Dévaványán. 1953-ban fejezte be tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán Domanovszky Endre és Barcsay Jenő növendékeként. 1953-57 között rajztanárként dolgozott Budapesten. 1961 -tol kezdve három éven át Derkovits-ösztöndíjas volt. 1962-ben költözött Szolnokra, ahol gyermek- és ifjúkorát töltötte, s azóta a Szolnoki Művésztelep tagja. Művészete a realizmus talajából fakad, szerencsésen ötvözve az alföldi piktúra hagyományainak plebejus szenvedélyességét a konstruktivizmus lényegi összefüggéseket feltáró szándékával (LX. tábla). Az alföldi tájban megjelenő emberi alak nála nem a táj kiegészítője, hanem az előteret uralja, amint erőteljes foltot hasít az égbe. A pusztán álló ember alakja közelről megdöbbentően hatalmassá nő — ebből a perspektívából fejlesztette ki képeinek méreteik ellenére is monumentális stílusát. Művein az Alföld embere jelenik meg mindennapi munkája közben erősen redukált forma- és színvilágban.

12 Meggyes László festőművész 1928-ban született Szigetszentmiklóson. A Képzőművészeti Főiskolát 1950-56 között végezte el Szőnyi István és Domanovszky Endre tanítványaként. A főiskola befejezése után egy rövid ideig Túrkevén dolgozott, majd 1957-ben Szolnokra költözött, s azóta tagja a Szolnoki Művésztelepnek. 1950-ben a Nemzeti Szalonban megrendezett Országos Ifjúsági Kiállításon lépett először a nyilvánosság elé. 1955 óta mutatja be rendszeresen munkáit hazai tárlatokon. Külföldön szerepelt többek között Londonban, a legjobb magyar akvarellfestők tárlatán, s a Szolnoki Művésztelep Párizsban, Chateauroux-ban, Drezdában, Bécsben, Reutlingenben, Arrasban és Amiens-ben megrendezett kiállításain. Művészetének inspiratív ereje a táj, a természetközelség. A művésztelep parkja, lomberdeje, a Zagyva és Tisza partjai biztosítják a motívumot, a soha meg nem unható, mindig új fény-árnyék viszonyok pedig a festői megoldásokat (LVII. tábla). Meggyes László a látvány impresszióját hol nagyobb, összefogottabb, erőteljesebb kolorittal, hol tünékeny, párás színfoltokkal idézi meg. Több mint tizenöt esztendeje dolgozik a mezőtúri nyári művésztelepen is, ahol a Holt-Körös vidékének napszakonként változó különös hangulatai kitűnő inspirációt jelentenek festészete számára. Saját művészetével kapcsolatos alkotói felfogása pályája során nem változott. Elsősorban festői problémák izgatják, a folyton változó természeti látvány képpé transzponálásának lehetőségei. A táj, a vegetáció, a látvány inspirálta hangulatok színekkel, különféle ecsetkezelési megoldásokkal történő képi közlésének vágya ösztönzi alkotásra. Meggyes László mindent tud, amit a mesterségről tudni kell, mármint mindent, amit annak a bensőséges, lírai világnak a képi megjelenítéséhez szükséges, amelyhez hivatást érez. A képeiből áradó harmónia, gyengéd szeretet, a jó, a szép felfogása a sajátja, benne létezik. Ezért képes arra, hogy a természetben is meglássa mindazt, ami az ember örömére szolgál, aminek a puszta látványa is megnyugvást adhat. Olajképei mellett jelentősek rajzai, és maradandót alkotott akvarellben is.

13 Érdemes és eredményes alkotómunkája elismeréseként díjazott volt az egri Országos Akvarell Biennálén, a Vásárhelyi Őszi Tárlaton, valamint 2000-ben a XIV Magyar Tájak - Országos Tájkép Biennálén Ezüst Diplomát kapott. 1998-ban Jász-Nagykun-Szolnok Megyéért Díjjal, még ugyanebben az évben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki. Fazekas Magdolna festőművész 1933-ban született Budapesten. 1952-1958 között végezte el a Képzőművészeti Főiskolát festő szakon, mesterei Bencze László, Fónyi Géza és Barcsay Jenő voltak. " Id. 6. jegyz. u Berényi Ferenc kiállítási katalógusa. Szerk. Selmeczi László. Szolnok, 1981. 13 Trois artistes de Szolnok/Három szolnoki művész. Szerk. Kertész Róbert-Zsolnay László. Szolnok, 2001. 124