Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)

Bevezetés

A két világháború között tovább folyt a munka: Vidovszky Béla és Zádor István egyre gyarapították az addig elért eredményeket. Aba-Novák Vilmos, Chiovini Ferenc, Istókovits Kálmán, Pólya Tibor és Iván, Patay Mihály csatlakozásával egy következő nemzedék lépett a telepesek sorába. Aba-Novák és Chiovini itt készült fel a jászszentandrási freskók kivitelezésére, Istókovits alföldi akvarelljeinek pompás sorozata itt vette kezdetét. Zombory és Szlányi korábbi stílusukban munkálkodtak, ez az időszak volt azonban Szüle Péter, Zádor István és Vidovszky Béla művészetének kiteljesedése. Majd a XX. század olyan jeles mesterei is megjelentek Szolnokon, mint Bernáth Aurél, Mattioni Eszter, Kerényi Jenő, Borbereki Kovács Zoltán, Gáborjáni Szabó Kálmán. Műveik a 30-as évek végének, a háborús esztendők termésének java alkotásai közé tartoznak. A művésztelep anyagi gondjainak enyhítésére kerti ünnepségeket rendeztek, amelyeken az Operaház tagjai s más kiváló művészek is felléptek. „Tradíció még nem patinásodik mögötte, országos eseménnyé sem óriásodik ki a nyári mulatságok síkjából, de a vidéki viszonyokhoz képest kimagasló nívójú műsorával s főképpen a rendezőség — ambíciót, lelkesedést és fáradozást pazarló — igyekezeténél fogva kétségtelenül jelentős társadalmi és művészeti eseménnyé avanzsált máris a szolnoki Művésztelep »gardenparty«-ja."

4 A rendezvények jövedelméből és más anyagi forrásokból korszerűsítették a műtermek egy részét, melyekben immár egész évben alkothattak a művészek. 1937-ben elhunyt Pólya Tibor, 1941 -ben Aba-Novák Vilmos, 1945-ben Fényes Adolf. Európa lángokban állt. A

II. világháború véget értével befejeződött egy korszak a Szolnoki Művésztelep történetében is. 1945 után más lett a kolónia élete. A felújított műtermeket olyan művészek foglalták el Chiovini Ferenc vezetésével, akik már nemcsak a nyaraikat töltötték Szolnokon, hanem letelepedtek a városban. Az ötvenes évek végére teljesen benépesült a művésztelep, s 1966-os budapesti kiállításuk méltán váltott ki országos elismerést. Továbbra is történtek azonban változások. Többen elköltöztek a városból, helyüket új művészek foglalták el. Felvetődött a régi gondolat, s voltak próbálkozások is: visszaállítsák-e a telephez csak meghatározott ideig kötődő vendégtagságot? A kérdés egyelőre megválaszolatlan maradt. A nyolcvanas évekre elengedhetetlenné vált a kolónia mindkét épületszárnyának teljes rekonstrukciója, ami egy hosszú folyamat eredményeként 2001 végére, az alapítás századik évfordulójának előestéjére nyert megnyugtató megoldást. A Damjanich János Múzeum munkatársai által 1999-ben kialakított koncepciót — melyet a művésztelep alkotói is egyöntetűen támogattak — alapul véve 2001 novemberében elkezdődött a Szolnoki Művészeti Egyesület újjászervezése azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az alapítók elgondolásának megfelelően a korábbi hagyományokra épülő szakmai működés biztosítva legyen. Kötetünk több mint 150 év eseményeit tekinti át abból a szempontból, hogy a magyarországi művészettörténeti irányzatok milyen táptalajul szolgáltak a Szolnoki Művésztelep 1902-es megalapításához, mik voltak azok az erők, amelyek Szolnok felé irányították a művészek lépteit a kolónia létrehozása előtt. Az egyes fejezetek bemutatják a művésztelep különböző korszakait, s elhelyezik a szolnoki művészetet a magyar művészettörténetben. A tanulmányokat kísérő műtárgyreprodukciók mellett beszerkesztettünk archív fotókat és írásokat is azzal a szándékkal, hogy színesebbé tegyük az olykor száraz történetiséget, s olvasóink megérezzék a régi szolnoki kolónia hangulatát. A művésztelep I. sz. épülete a művészkert felcseperedő fái között (levelezőlap, 1913 körül) Tóth Tamás: A Művésztelep második kerti ünnepélyére. Szolnoki Újság 1934. július 14. 11