Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)

Bevezetés

Elképzelésünknek megfelelően a kötet három nagyobb egységre tagolható, mely egyben kronológiai sorrendet is takar. Az első tanulmány szerzője Szinyei Merse Anna, a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze, aki a magyarországi plein-air törekvéseket és a korai Szolnokot tárgyalja azzal az alapos részletességgel, ami eddig talán hiányzott a Szolnoki Művésztelep gyökereinek kutatásából. írását bőséges képanyag illusztrálja, mely a kötetben egyedüliként nemcsak szolnoki vagy Szolnokhoz kapcsolódó műveket reprodukál, de a gondolatmenetet támogatva olyan Szolnoktól teljesen független művészek alkotásait is, mint például Szinyei Merse Pál, Munkácsy Mihály, Paál László, Lotz Károly, Barabás Miklós, akiknek viszont szerepe meghatározó volt a magyar plein-air kialakulásában. A tanulmányt kísérik nagybányai képek is, mint azon fontos művésztelepé, mely a szolnokival párhuzamosan működve a szakírók szemében hol támogatja, hol gyengíti azt. Az illusztrációk reményeink szerint segítik olvasóinkat a gondolatmenet követésében és értelmezésében. A második korszakon, a két világháború közötti művésztelepen négy szerző osztozik. A periódust röviden áttekintő tanulmány szerzője Benedek Katalin, a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa, akinek írását három, az időszak szempontjából nagyon fontos rész bővebb kifejtése követ. Szigethi Imre festőművész — aki sok éve tisztelője a telep egyik legnagyobb művészegyéniségének — Fényes Adolf munkásságát méltatja, és kísérletet tesz néhány művének újszerű ikonográfiái elemzésére. Supka Magdolna Széchenyi-díjas művészettörténész Aba-Novák Vilmost, a korszak másik festőóriását mutatja be, akinek szolnoki működése meghatározó volt a telep történetében. A tanulmány egy 1964-es székesfehérvári katalógus után közlése, amit egyrészt az indokol, hogy ma már szinte hozzáférhetetlen, másrészt hogy AbaNovák egyik első objektív méltatása az 1945 utáni művészettörténeti írások között, így megkerülhetetlen a kutatók számára. L. Menyhért László művészettörténész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanára a Szolnoki Művésztelep szobrászati tevékenységét értékeli hosszabb részeket szentelve Borbereki Kovács Zoltánnak és Szandai Sándornak, akik Szolnokról indulva nemzetközi hírnevet és rangot szereztek maguknak s az őket útjukra indító városnak. A művésztelep harmadik periódusát, 1945 utáni történetét Zsolnay László, a Damjanich János Múzeum művészettörténésze foglalja össze, megírva e tanulmány mellé a kolónia értékelését a művészettörténeti írások tükrében, valamint a Művészeti Egyesület rövid ismertetését s a telep működtetését annak megszüntetése után. Érdekes és különösen kedves színfoltja kötetünknek a Franciaországban élő Pólya Gogónak, Pólya Tibor lányának fényképgyűjteménye és kommentárja édesapjáról, aki a két világháború közötti művésztelep talán legszínesebb egyénisége volt. Könyvünk természetesen nem pótolhat egy, a legújabb kutatásokat is figyelembe vevő, egységes alkotói szellemű monográfiát. De éppen több szerzőségével, az archív fotók, levelezőlapok, dokumentumok és korabeli írások szerepeltetésével érzékelteti azt a sokszínűséget, pezsgő művészeti életet, ami a Szolnoki Művésztelepet mindig is jellemezte immár százéves története alatt. E helyen is köszönetet mondunk a Magyar Nemzeti Galéria, a Budapesti Történeti Múzeum, a Hermán Ottó Múzeum, a Déri Múzeum, a Katona József Múzeum, a Móra Ferenc Múzeum és a Hansági Múzeum munkatársainak a kötet, valamint a centenáriumi kiállítások megvalósításában nyújtott közreműködésükért. A művészkert 1932-ben (levelezőlap) Szolnok, 2001. december 12. dr. Kertész Róbert V. Szász József f/0\ j V. X>VJ A*_, A^J'^x^^ Zsolnay László 12