Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)

A kolónia

s azt hiszi ezeken kívül nincs is más. A jászszentandrási templom művészeti gyökerei ott vannak a XIII. és XIV. század művészetében, a gótikában, a bizánci művészetben s elvégre a művészetben ezek is jelentettek valamit. A freskók támadói fel szokták hozni azt is, hogy ez a műalkotás nem falusi templomba való, mert a parasztok félnek, hogy a kép alakjai „megverik a szemükkel". Tény ellenben az, hogy a falu intelligens gazdái büszkék a festményekre, gyönyörködnek bennük; a „szemverésről" csak a falusi pogányság panaszkodik, az Ubrik Borbálák népe, amely az ezeréves kereszténység ellenére ott rekedt a falvakban s akik mégsem lehetnek a páduai nemzetközi egyházművészeti kiállításon a pápai zsűri által az első díjjal jutalmazott Aba-Novák művészetének bírái. Különben is komikus, hogy az egyházi főhatóságok, az egyházművészeti tanács, a művészettörténet magyarországi kiválóságai (pl. Gerevich Tibor) milyen egységesen állanak a művészek mellett s mennyire vállalják a freskókat s ezeket csak olyan nyugdíjas vasutasok, ügyvédjelöltek, borbélyok szólják meg, akik a templomot nem is látták s legfeljebb az Estben közölt reprodukcióról ismerik a freskókat. Egy cikk Chiovini freskóit is megtámadta, pedig ezek a gótikus templom szellemébe tökéletesen beleillő, a vallásos, hazafias és lokális jász-elemet olyan tökéletesen egyesítő freskók mindenkinek mintaképül szolgálhatnak. Node, az ünneprontó hangok majd elhallgatnak; még korai ilyesmit mondani, de a jászszentandrási templom pár évtized múlva a magyar sixtusi kápolna lesz, a legbecsesebb műemlék, ahová messze földről fognak elzarándokolni. Most, hogy a sixtusi kápolnáról esett szó, lehetetlen meg nem említeni azt, hogy most a jászszentandrási freskók támadói Michel Angelót idézik, mint követendő példát, holott tudniuk kellene, hogy a sixtusi kápolna miatt is ugyanolyan érvekkel támadták Michel Angelót, mint most Aba-Novákot. Nem csoda, hiszen a sixtusi kápolna Krisztusa is, hatalmas, meztelen alakjával, kötélnyi izmaival, irtózatos haragjával eltért a szokványos Krisztus-ábrázolástól s újszerű volt az Utolsó ítélet művészi megoldása is. A támadások miatt át is festették a freskókat s ezt most a művészettörténet egyhangúlag barbárságnak ítéli. De ez a barbárság a jászszentandrási freskóknál nem fog megismétlődni! (Szolnoki Tükör I. évi. 1933. november 10-11.) Chiovini Ferenc (a képen balra) Jászszentandráson Aba-Novákkal 108