Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)
A kolónia
A jászszentandrási pör margójára DOM-könyvek sorozatában, amelyet a Megváltó halálának 1900 éves jubileumára adtak ki, jelent meg nemrégiben Dr. Somogyi Antal könyve; A modern katholikus művészet. A tévtanoktól meglehetősen fertőzött közvélemény felvilágosítására, a tudatlanok épülésére hasznosnak és célszerűnek tartjuk ennek az ízig-vérig katholikus világszemléletű, a cenzor „Nihil obstat"-jával ellátott könyvnek azokat a részeit ismertetni, amelyek alkalmasak arra, hogy a jászszentandrási freskók ügyében egyre többen ismerjék fel az igazságot. Ezeket írja Somogyi Antal: „Először is a ma katholikus művészetének újnakkeU lenni. Az újság keresése nem szeszély, hanem szükségszerű követelmény... A régiek másolása csak a művészi tehetség hiányának jele. A katholikus művészet célja már csak ezért sem lehet a múltnak utánzása, mert erre nincs művész. Aki igazán az, ilyen szolgai munkára nem vállalkozik. Ezeket az igazságokat nálunk, sajnos, még mindig hangoztatni kell, mert itt még mindig akadnak, akik azt hiszik, hogy a katholikus művészet hivatását teljesíti, ha megmarad a régi nagy stílusok utánzása mellett. Sőt vannak, akik sokkal bölcsebb eljárásnak tudják, ha a régi tökéletes mintáktól nem térünk el bizonytalan kísérletek kedvéért. Csak az a baj, hogy a régi művészek egy régi kornak voltak a gyermekei s koruk lelkéből alkottak. Azok a korok pedig elmúltak s egyszer és mindenkorra elmondták mondanivalójukat... A katholikus egyház is mindig büszke lehet múltjára, azt soha meg nem fogja tagadni, de élete nem merülhet ki abban, hogy a régi dicsőségen merengjen, mert küldetése semmivel sem kisebb a mához, mint volt, a tegnaphoz. Amint az actió catolica lesz hivatva szolgálni az új idők érdekeit, azonképen a templom sem lehet a múlt erőtlen árnya, hanem a mai életet formáló erőknek kifejezője, a régi hitnek mai nyelven szóló hírnöke." Somogyi dr. jól tudja, hogy kik beszélnek ezen a nyelven. A képmellékletben az új katholikus művészet legkiválóbb alkotásai között, a magyar templomfestők közül Aba-Novák Vilmos híres szegedi freskóját mutatja be. Krisztus megkeresztelését. Úgy bizony! (Szolnoki Tükör II. évi. 1. szám, 1934. január 15. 11.) A művésztelepi kiállítás Nyílt titok, hogy a szolnoki művésztelep a nagybányai ellenlábasának készült. A nagybányai művésztelep a század elején a modern magyar festészet fészke volt, az impresszionizmus innen indult hódító útjára; vele szemben akarták Szolnokon tömöríteni a konzervatív irány képviselőit. A terv, ilyen formában, nem valósult meg, a diadalmas impresszionizmus a szolnoki festőket is meghódította, elrúgták ők is maguktól a naturalizmus kiélt kifejezésmódját s mindjárt az első törzstagok között is volt néhány igazi művész, akit már akkor se lehetett izmusok közé skatulyázni s akiket friss tehetségük túlvitt még az impresszionizmuson is. A magyarországi impresszionizmus fénykorában, külföldön a festőművészeinek ez a formanyelve már epigonok játékszerévé lett; zseniális festők művei a festészet új irányait szabták meg. Puvis de Chavannes, Gaugin, Van Gogh, Cézanne stb. művészete új szépségekre nyitotta fel az emberek szemét, jött a dekoratív, a nagy színfoltokat ornamentálisan összefoglaló posztimpresszionizmus, a kifejezés leegyszerűsített eszközeivel alkotó új primitivizmus, a szubjektív érzéstartalmak visszaadására törekvő expresszionizmus. A nagybányaiak közül is sokan túlnőttek az impresszionizmuson s ugyanakkor el is hagyták Nagybányát, amely sokkal jobban össze volt nőve az impresszionizmussal, semmint annak hanyatlásával el ne vesztette volna jelentőségét. Szolnok — szerencsére — nem volt a magyar Barbizon s ezzel túlélte Nagybányát. Ma már túljutott az európai festészet az impresszionizmus ellenhatásaként jelentkező irányokon is. Persze, hatásuk érezhető, hiszen minden nagy művész magáévá teszi s felhasználja az addigi stíluseredményeket. A modern festészeti irányoktól megtermékenyített művészek friss, eredeti munkáit láthatjuk a szolnoki művésztelep kiállításain. 109
