Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)

Bevezetés

a hazai táj ábrázolásában. Ehhez a látásmódhoz a szabad természetben folyó munka adta az alapot, mellyel nagymértékben elősegítették a friss, természetes szemlélet meghonosodását. A fényeknek tárgyakra gyakorolt színfelbontó hatása náluk érzékelhető a legjobban, s a nagybányaiak művészetének ellaposodása csak olyankor figyelhető meg, amikor az előbb elmondottak művészi visszaadása öncélú technikai problémává válik. Nagybánya csak harcok árán tudta elfogadtatni irányvonalát a Budapesten uralkodó müncheni stílussal szemben, ám igazabb művészetével nagy hatással volt a századforduló magyar képzőművészeti életének alakulására. Bár Hollósy és körének — köztük Réti István, Ferenczy Károly, Thorma János, Iványi Grünwald Béla — Nagybányára vonulása és ott művésztelep létesítése elkésett jelenség a francia festők Barbizonba való kivonulásához képest, ez a magatartás és tevékenység mégis forradalmi volt. Az a tény már önmagában is jelentős, hogy egypár művész összefog, összetart, újat, jobbat akar alkotni, eltérőt a hivatalos felfogástól, az eddig megszokottól. „A XIX. század '80-as éveitől kezdve a magyar képzőművészet sok kiváló egyénisége kereste és találta meg a témát Szolnok és Szolnok környékének festőiségében. A század végére már a Szolnoki Művésztelep létesítésének gondolata a megvalósuláshoz közeledett. Ebben a táj adottságain, az itt dolgozó művészek kívánságán kívül más tényezők is szerepet játszottak. 1876-ban Szolnok visszanyerte megyeszékhely funkcióját, erőteljes fejlődésnek indult. A közlekedés rohamos fejlődése, a vasútvonalak kiépítése, az ipar megjelenése miatt a XIX. század festői kisvárosából az Alföld egyik leggyorsabban növekvő városa lett a századfordulóra. A JászNagykun-Szolnok megyei Lapok 1899. október 14én a következőket írta: „...több magyar művész memorandumot nyújtott be a vallás- és közoktatási miniszterhez, amelyben a miniszter támogatását kérték az általuk tervezett művészkolóniák létesítéséhez. A kérvényező művészek maguk részéről az első kolóniának Szolnokot jelölték meg. Wlassich Gyula erre fölszólította a művészeket, hogy tervüket részletesen fejtsék ki és nevezzék meg képviselőjüket, akivel ő tárgyalásokba bocsájtkozik." A művészek tervezetüket elkészítették, és 1899. október 13-án a minisztériumhoz benyújtották. A szolnoki telep alapítását támogató művészek: Mednyánszky László, Bihari Sándor, Olgyay Ferenc, Mihalik Dániel, Szlányi Lajos, Hegedűs László, Boruth Andor, Katona Nándor, Pongrácz Károly, Vaszary János, Kernstok Károly, Fényes Adolf. A minisztériumhoz eljuttatott beadvány kedvező fogadtatása felgyorsította az évtizedek óta dédelgetett tervet. 1901. április 28-án Szolnokon megalakult a Művészeti Egyesület, amely arra volt hivatott, hogy megépíttesse a műtermi házakat és irányítsa a művésztelep életét. Az alapszabályban megfogalmazott elve, az egyesület célja ma is időszerű: „Általában a képzőművészetnek és a művészeti iparnak felkarolásával a közízlést fejleszteni s a nemzeti közműveltségbe a műérzéket és műízlést bevinni/'

2 Alig több mint egy év múltán meg is valósult a Szolnoki Művésztelep felépítésének terve a Tisza és a Zagyva találkozásánál. A12 műtermes lakást magába foglaló két épületszárny ünnepélyes átadására 1902. június 29-én került sor. Az első műtermeket Bihari Sándor, Fényes Adolf, Hegedűs László, Mihalik Dániel, Olgyay Ferenc, Pongrácz Károly, Szlányi Lajos, Vidovszky Béla, Zombory Lajos foglalták el. A művésztelep életét a Művészeti Egyesület alapszabályai határozták meg. A törzstagok mellett vendégtagok színesítették a telep A művésztelep a megáradt Zagyva folyó felől (levelezőlap, 1915) Tálas László: Előszó. In: 90 éves a Szolnoki Művésztelep. Szerk. T. Katona László. Szolnok, 1992. 3-4. 9