Varga Lajos: Adatok a dél-bükki Odorvár történetéhez - A Tiszazugi Földrajzi Múzeum kiadványai (Szolnok - Tiszaföldvár, 1994)

kapuját, bízván abban, hogy a rablás után a rablók lerészegednek a nagy lakmározásban, s így lehetővé válik elrablóit holmijaik és Örzsike visszaszerzése. Örzsike iiliomtövei is Odorvárba kerültek és a nagy sietségben ott is hagyták azokat, amikor a visszaszerzett holmikkal megindultak a faluba. Örzsike fel is kiáltott: „Jaj, a várban maradtak a liliomtövek!” — mire Bálint: „Tovább élnek azok, mint maga a vár”. — Reggel megérkezett a királyi sereg, a várhoz vágtattak, s a nyitott kapun bemenvén, a bormámoros rablókat elfogták, a várat lerombolták. De a sárga liliomok megmaradtak, ma is virítanak Örzsike liliomai. — Eddig a mese rövid summázata. Mi a valóság? Kemény ostromban kellett a huszita rablókat leverni, a várat elfoglalni, s csak az ostrom után következett a vár lerombolása. Hogy nem titokban, éjjel „kinyitott” kapun hatoltak be, azt bizonyítják a vár területén és közvetlenül a volt falak alatt, kívül előkerült nyílhegyek, köztük „könnyű gyalogsági” és nehéz páncéling elleni, vaskosabb nyílhegyek, többnek a hegye elgörbült, ami nyilvánvalóan harcra vall.

Sanyargatás, jogtalan dézsma (decima: tized) már a husziták előtt is volt magyar részről: olvassuk dr. Mizser Lajos egyik cikkében, hogy 1351-ben Erzsébet királyné figyelmezteti Peskó odori vicecastellánust, ne szedjen dézsmát (valószínűleg jogtalant) és ne háborgassa Cserépfalu és Bogács falvak népét (jobbágyait). De a cseh huszitákat nem figyelmeztetni kellett, hanem le kellett őket verni a Kis-Kárpátoktól Kassáig, Sárospatakig. Ezért kellett e nagy területre (Észak-Magyarország!) két hadvezér: Rozgonyi Sebestyén és Héderváry László.

A rablásokra, erőszakoskodásokra utal a sokszáz edénydarab sokfélesége is! Itt nem közvetlen rablásokról van szó, hanem parancsra, fenyegetésre hordták be a különféle élelmeket a környék falvaiból különféle edényekben: Cserépfalu, Bogács, Bükkzsérc, esetleg Noszvaj és Szomolya. E községeket már a XIII. században oklevelek említik, tehát múlttal rendelkező, fejlettebb községek voltak. A XV. században itt már voltak kőbányászok is, 1. Bogácson a „Fehér-bányát”-t, a Vénhegy (289 m) oldalában: több évszázados riolittufa-bánya, viszont az ugyancsak XIII. századi eredetű bogácsi róm. kát. templom előcsarnoka „sályi kő”-vel van kirakva. S mennyi mindenféle foglalkozás volt már a XV. században: erdőóvók, nyúzok, vízimolnárok, szőlészek, darócok, fazekasok, hamuzsírfőzők, erdeitermék-gyűjtők, méhserfőzők, méhészek, gubacsgyűjtők, makkoltató disznóőrzők, erdei fafaragók stb.

Odorvár déli karsztkopárosán nem sárga liliom van! Nem a „hagymás liliom” (Liliom bulbiferum L.), s nem a Hemerocallis lilioasphode-45