Varga Lajos: Adatok a dél-bükki Odorvár történetéhez - A Tiszazugi Földrajzi Múzeum kiadványai (Szolnok - Tiszaföldvár, 1994)

Ius L„ hanem „apró nőszirom” (Iris pumila L.), amely mélykék, vagy mélylila színű, nagyon ritkán sárga, de 1963—1983 között a sárga változatát nem találtam Odorvár karsztkopárosán, annál többet a mélylila fajtából. Élénksárga, apró virágja van a „sárga hagymá”-nak (Allium flavum L.), amely ugyan a Liliomfélék családjába tartozik, de maga nem liliom. Ebből viszont igen sok szokott lenni az Odorvárt napsütötte karsztkopárosán, de ez nem kerti virág, régi kerti virágaink felsorolásában nem szerepel.

A mese szerint „a várba vágtattak” Mátyás királyék. Aki ismeri a vár közvetlen környékét és magát a várat, a meredek sziklafalakat (egy része 90’ fölé hajlik!), az tudja, hogy nemhogy vágtatni nem lehet, de még lóval felmenni sem lehet a fellegvárba. Oda csak gyalog lehet felmenni, hacsak a rablók nem az „alsó vár”-ban mulatoznak. A fellegvárba minden bizonnyal lépcsők vezettek a meredek sziklákon. Valószínűleg Cserépfalun gyűjtötte a mesét dr. Mizser Lajos, e terület szakavatott kutatója. Ezt támasztja alá egy egyházi feljegyzés, amely szerint a régi, ma már meg nem lévő cserépfalusi templom falában „huszita áldozókelyhet” (úrvacsora-osztó) találtak a templom javításakor. (Hogy miben különbözik a „huszita” kehely pl a római katolikus áldozó kehelytől, nem tudtam megállapítani, a Művészettörténeti Lexikonban és a Művészeti АВС-ben nincs rá utalás, sem a magyarul hozzáférhető huszita történelemben.)

A mese szerint Mátyás királyunk is ott lett volna a vár elfoglalásakor. A történeti valóság szerint Mátyás csak utasítást adott az északmagyarországi huszita rablófészkek felszámolására Csejte várától Sáros váráig (utóbbit Ján Jiskra birtokolta). Nagyszabású, évekig tartó, szisztematikusan végzett hadjárat volt ez, amelynek Odorvár elfoglalása csak egy epizódja volt, de alapos munkát végeztek a dolabrák, csákányok, „Pajszerek”, még a kapuperselyeket is széttörték. Egy fél kapuperselyt a tiszaföldvári gimnázium egyik tanára talált í 964-ben, s elküldte a területileg illetékes múzeumnak, a miskolci Herman Ottó Múzeumnak. Finoman csiszolt, tájidegen kőzetből készült darab volt, rajta finoman bevésve gótikus cirádák.

Még két népi véleményt ismertetek, mindkettőt Bükkzsércen gyűjtöttük be egymástól függetlenül: diákjaim és én.

Az Odorvárhegytől ÉNy-ra fekvő Táborhegyen (613 m) az egyik beszélgető alanyom szerint Odorvár egyik „előőrse” táborozott, innen a „Tábor-hegy” elnevezés. Másik beszélgető partnerem szerint cári orosz katonák táboroztak ott 1849-ben. A Fénykő-n (443,6 m) ugyancsak

46