Varga Lajos: Adatok a dél-bükki Odorvár történetéhez - A Tiszazugi Földrajzi Múzeum kiadványai (Szolnok - Tiszaföldvár, 1994)

Az Odorvár nevű középkori várrom kevés maradéka az 546 méter magas (az Adriai-tengernek Triesztnél mért középvízszintje fölött) Odorvár vagy Odorvárhegy csúcsán található; lejjebb eddig (1963— 1984 között) semmiféle középkori település-, épület- stb. nyomot, leletet nem találtunk. (A továbbiakban a romokat tartalmazó hegyet ODORVARnak nevezem, a „hegy" szót elhagyom,)

Az Odorvár a Dél-Bükkben helyezkedik el a Bükk-fennsíktól D-re, a Bükk hegység ritmikusan lesüllyedt lépcsői közül a harmadikban, ha a Bükk-fennsíkot első lépcsőnek vesszük. Az Odorvár féloldalasán (aszimmetrikusan) kiemelt „földtani pikkely" a középső-triász időszak felső-ladini emeletéből való szaruköves mészkőből felépítve Répáshuta és Cserépfalu között, a Hór-völgy jobb oldalán, ahonnan meredeken emelkedik ki „sasbércként". (Tűzköves mészkőnek is nevezik szaruköves helyett.) K-i, ÉK-i oldala meredek, nyugatias irányban enyhébbek a lejtők valamivel, de lépcsősebbek. Délies irányban meredek karsztkopáros a felszíne, a felsőbb régióban ritkán karsztbokorerdő (subrákerdő), az alsó régióban szálerdő, itt is, akárcsak a keleties oldalon, falmeredek részletekkel, sziklafalakkal. Nyugatias irányban enyhébb lejtőkkel nőtt össze az Odorheggyel (1165,7 m), ez utóbbin az agyagpala az uralkodó, a mészkő csak a „földtani ablakokon" bukkanik ki.

Középkori viszonyok között D-ről, K-ről és É-ról nehezen megközelíthető volt a vár, csak nyugatias irányból volt — viszonylag — könnyebben megközelíthető, legalábbis az általam feltételezett alsó vár. A „fellegvár"-at minden oldalról meredek mészkősziklák kerítik körül, az ide való felhágás mindenképpen nagy emberáldozatot és nagy bátorságot kívánt, nem szólva arról, hogy a keleties oldal egy részén 90-fok fölé hajló sziklafal van. A csúcs lakottsága az őskőkortól bizonyítható leletekkel a XV. századig, 1473-ig, a vár végleges lerombolásáig.

Az Odorvár antropogén-szociogén leleteinek kezdőkora egyidős a „subalyuki ősember" pattintott anyagával: Riss—Würm-interglaciális, a meleg moustérien (java- és késő-moustérien). Ti. Németh Gyula tiszaföldvári fizikatanár az Odorvár romrégiójában kialakult kis barlangban — az ún. „Lakóbarlangban" —, „kincskeresők" törmelékében olyan pattintott lándzsahegyet talált, mint amilyeneket a Subalyuk-monográfia közöl, legfeljebb azzal a különbséggel, hogy a subalyuki pattintott anyagban több az aszimmetrikusan (részaránytalanul) pattintott, de finom eszköz, míg a Németh Gyula találta lándzsahegy mértani pontossággal részarányos.

Jelentős paleolit-telep az Odorváron nem alakult ki. Egyetlen pale-7