Bellon Tibor – Szabó László szerk.: Szolnok megye népművészete / Népművészeti örökségünk (Európa Könyvkiadó – Budapest, 1987)

Szolnok megye népművészetének sajátosságai (Szabó László)

központ. A kunsági kisbunda magas művészi szintű változata a hajdúságinak; a karcagi és madarasi szűr motívumai debreceni gyökerekre vezethetők vissza, de önálló stílusuk nem tagadható; a karcagi festett bútorok mintakincse igazolhatóan hajdúböszörményi eredetű; a nagykunsági feketekerámia-központok nem tudtak fennmaradni, megújulni, s Tiszafüred, Mezőtúr látta el e vidéket újabb stílusú mázas kerámiával. Amíg a Jászság iparosaira az expanzió jellemző, iparával más tájakat kötött magához, addig a Nagykunság sokkal inkább maga kötődött más ipari központokhoz, még akkor is, ha később önálló stílust is kifejlesztett. Mindkét területen kisebb jelentőségű a háziipar, de vannak hagyományosan kialakult erős ágazatai is, amelyek jellemzik egyik vagy másik területet. A Nagykunságban hagyományosan jelentős a gyékényfonás, a Jászságban ugyanezeket a tárgyakat (kupujkák, szakajtók, papucsok) inkább rozsszalmából készítették spiráltechnikával. A Jászságban még a XX. században is nagy szerepe van a szövésnek, a lakástextíliák között a szőtteseknek, míg a Nagykunságban ez a háziipari tevékenység századunkat sem éri meg, ilyen szükségleteiket a Tisza mente vagy távolabbi tájak vándorárusai látták el. A Nagykunságban sajátos változata alakult ki a szabadrajzú színes szőrhímzésnek (kun hímzés), míg a Jászságban színes hímzésről nem maradtak fenn adataink. A legelők felszámolásával a Jászságban megszűnik a múlt század végén a korábban virágzó pásztorélet, s szórványosan, nem azonosíthatóan maradnak meg a pásztorművészet emlékei; a pásztorokkal együtt lehanyatlik a szűrszabóság is. Mindezt a nagykunsági pásztorélet tovább fenntartja. A két kerület vallásában is különbözött. A katolikus Jászságra a XVIII. században épült rangos barokk templomok, határbeli feszületek, kőszobrok, kálváriák jellemzőek, noha a népi építkezésre, a tárgyi kultúrára a barokk nem volt kimutatható hatással. A katolikus vallás miatt a kereszt, az IHS-jel, ritkábban az istenszeme-motívum a kompozíciók része lett (házvégek, házoromdíszek, gúzsaiypálcák végei, faragott tárgyak: méhköpű guzsalytalp, borotvatok). A lakásbelső fő díszítményei a szentképek, búcsúbeli szobrocskák, szenteltvíztartók, szentelt gyertyák, feszületek, olvasók lettek; s általában a katolikus vallás szentjeinek ünnepeihez kapcsolódó szokások, az egyházi élet eseményei befolyásolták a viseletet (pünkösdölők, elsőáldozók, Márialányok ruhái), a tárgyi kultúrát (búcsúfiák: nemcsak vallásos jellegű tárgyak; aprószenteki korbács). A református Nagykunság jellegzetes művészetet elsősorban a temetőkben hozott létre városonként különböző formájú és motívumú fejfáival. A vallás hatása a puritánabb, kevésbé színes női viseletben (fekete-lila színű főkötő, sötétebb árnyalatú ruha, utóbb fekete vagy barna hímzésű női kisbunda) s a lakásbelső családi fényképeiben, történeti tárgyú olajnyomataiban, esetleg egy-egy feketére arannyal nyomott bibliai idézetben ölt csak testet. 428