Bellon Tibor – Szabó László szerk.: Szolnok megye népművészete / Népművészeti örökségünk (Európa Könyvkiadó – Budapest, 1987)

Szűcs- és szűrhímzések (Gulyás Éva-Tóth János)

amelyet fokozatosan növekvő rózsamotívumok fognak közre. A vállrészen is apró rózsamotívumok vannak. A derekát két zöld horgolt gomb hangsúlyozza, alatta sűrűn ráncolták. A mintaszerkesztés egyértelműen arra vall, hogy a szűcsök teljes térkitöltésre törekedtek. A ködmönkészítés másik módja az volt, hogy a barnára festett ködmönök szabásvonalait vörös irhával borították, és ezen egyszínű zöld vagy fekete selyemhímzést alkalmaztak. Más részén a ködmönt nem díszítették. Ez a díszítési mód a női subát is jellemezte, úgy látszik, hogy a jászsági szűcsök kedvelték az irhára való hímzést. A szűcsök a bőrruhákon kívül apróbb használati tárgyakat is készítettek juhbőrből. Legkedveltebb a kostökből készült hímzett dohányzacskó volt, amely rendszerint a szűcslegény első önálló munkájának számított. A hímzésen kívül a zacskó szélét kicsipkézték, kilyuggatták és kirojtozták, illetve hosszú színes bőrsallangokkal, tűzköves zacskóval látták el. Tűzkő Pál készítette a jászberényi múzeum gazdagon hímzett dohányzacskóját. Tányérját színes (piros, zöld, kék, sárga, rózsaszín) gyapjúfonállal és színes lyuggatott bőrsallangokkal díszítette. Gömöry István jászberényi szűcsmester századeleji színes dohányzacskótervrajzai is ránk maradtak. Gyakran alkalmazott motívumok a levélkoszorú (tölgy, szőlő, rozmaring), közte színes rózsákkal, virágokkal, illetve a magyar címer. Említésre méltó az a dohányzacskó-mintarajz, amelyet ifj. Gömöry István másolt édesapja 1896-ban készült színes tervrajzáról. Ezen a magyar címert élénk színű szőlőleveles és fürtös koszorú fogja közre. Nagykunsági szűcshímzések A kunsági szűcshímzések gazdagságáról, változatos formáiról fogalmat alkothatunk Kováts Mihály karcagi szűcsmester mintakönyvéből, amely 1825-ből maradt ránk. A mintakönyv százhárom lapnyi kézzel rajzolt díszítményt (egy lapon sokszor többet is) tartalmaz a színek bejelölésével. Ezek túlnyomórészt ködmönre való minták, kisebb részben subadíszítmények. A mintakönyv valójában sokkal régebbi állapotot tükröz, mint amit a ránk maradt legkorábbi szűcsmunkákon tanulmányozhatunk. Erről a vidékről eddig nem ismertünk olyan darabot, ahol a kivágott irhaminta és a hímzés együttesen fordult elő, pedig a minták szerint a XIX. század elején gyakori volt. A másik sajátosság, hogy a nagykunsági szűcshímzések jellemző motívuma, a bokorvirág itt még hihetetlenül gazdag formai variációkban jelentkezik. A bokorvirág szára merészen hajlított, zegzugos, esetenként szinte S alakú. A mintakönyvben szereplő ködmönre és subára való díszítményeket is lendületes, merész vonalvezetés 450—451. Ködmönre való minták Kováts Mihály karcagi szűcs mintakönyvéből, 1825 Karcag. Nagy Attila tulajdona 347