Bellon Tibor – Szabó László szerk.: Szolnok megye népművészete / Népművészeti örökségünk (Európa Könyvkiadó – Budapest, 1987)

A temetők művészete ( Gulyás Éva)

suk nagy teret enged a díszítőkedvnek. Előfordul, hogy a lehajló ágakat kisebb leveles ágak keresztezik, a díszítmény zsúfoltabb lesz és lombos fa benyomását kelti. A gyökér ábrázolásában is vannak eltérések. Egyébként nem is mindig jelzik; a díszítőelem egyenes vagy hullámvonalas talpban is végződhet. Néhány esetben a hullámvonalakkal jelzik vagy cserépből nő ki, de a gyökeret ilyenkor is szokták ábrázolni. Előrfordul, hogy hullámvonalakból kialakított kompozícióval ábrázolják a gyökeret (például Kunhegyes). Kisújszálláson, Túrkevén egészen sajátos szomorúfűz-ábrázolások születtek. A fejfa homlokrészére, a díszítendő felület szélére mindig tükröt faragtak és ezen belül helyezték el a díszítményt. A szomorúfűz-ábrázolást a magyar bajusz mintából alakították ki. A bajuszminta közepéből indult ki a fa törzse, innen ágaztak szét a hosszan lehajló fűzfaágak. A szomorúfűz fölé levelekből kialakított zárókoszorút helyeztek, ezt a minta alatt is megismételték, többnyire a fejfa feliratos részén. Térkitöltő szerepe volt az indás-leveles sarokdíszeknek. Ha szélesebb volt a fejfa, két oldalra egy-egy istenfát faragtak. A szabadrajzú díszítmények rendkívül gazdag változataival találkozhatunk Szolnok megye temetőiben. Ezek a tulipán, rózsa, rozmaring, a cserépből vagy földből kinövő különböző virágok, folyondárok sokféle változatai. Az egyes vagy páros hullám385—388. Tulipános, csillagos fejfák Csete Balázs után