Bellon Tibor – Szabó László szerk.: Szolnok megye népművészete / Népművészeti örökségünk (Európa Könyvkiadó – Budapest, 1987)

A temetők művészete ( Gulyás Éva)

389. Kádárgyaluból induló vésett díszítés fejfán. Tiszaroff. 390-391. Szomorúfűz-ábrázolások fejfákról. Karcag. 392-394. Szomorúfűz-ábrázolások fejfákról. Tiszafüred, Kunhegyes és Túrkeve. vonalak ezek egyszerűbb jelzései. Karcagon, Kisújszálláson, Abádszalókon, Kenderesen a párhuzamos hullámvonalakat férfiak fejfáin lehet látni,és kígyó a motívum neve. A Nagykunságban a növényi díszítményt madárábrázolás egészíti ki, a lélek szimbólumaként kerül a sírjelre. A kisújszállási fejfákra régen fordított S alakú hullámvonalas díszítést véstek, s ebből gazdagon ágaztak szét az indás-leveles ágak. A túrkevei fejfavirágok a népi fametszés remekbe szabott alkotásai. Karcagon az Északi temető fejfáin a minta középpontjában szomorúfűz-ábrázolás áll, a szélekre pedig folyondárból, leveles ágakból kialakított koszorúdísz kerül. Ez a kompozíciós rend igen gyakori a Nagykunságban a századfordulón. A rózsaág, a letört bimbó a gyermekek és a fiatalok sírjelein szokott előfordulni. A reformátusoknál újabban a kehely is gyakori díszítőelem. Az úrvacsora szimbóluma. Szolnokon a református temetőben akad rá példa. Kisújszálláson az 1920-as években terjedt el az a díszítőeljárás, hogy a sírjelre Jézus görög nevének IHS rövidítését vésték, körülötte koszorúdíszeket helyeztek el. Van arra is példa, hogy a fejfán mesterségre utaló jelek szerepelnek. Tiszaroffon például az egyik fejfadíszítés alján kádárgyalu körvonalait láthatjuk. A fejfavirág ebből ágazik szét. A fejfát többnyire befestették, az idősebbekét sötétbarnára vagy feketére, a fiatalabbét és a gyermekét fehérre, újabban világoskékre. Szolnokon a katolikus temető külön részében találhatók a gyermeksírok. A sírokat ládával övezték, kávás keresztet állítottak föléje és fehérre meszelték. Az erőszakos halállal meghaltak fejfáját vörösre festették. A Nagykunságban maradt fenn annak a szokásnak az emléke, hogy a torra leölt állat megtört májával kenték be a sírjelet. Ezen a vidéken általános gyakorlat volt, hogy korom és tojás keverékét használták festőanyagnak. Ifj. Papi Lajos szerint Kisújszálláson enyves lángkorommal festették be a fejfát, utána firnájsszal (olajjal) bekenték, ettől lett fényes és tartós. Kormos László jegyezte fel, hogy Tiszaigaron füstöléssel színezték és konzerválták a fát. A füsttől a fejfa sötét színű lett és megacélozódott. A fejfa készítése, fejfafaragások A fejfát általában akácfából készítették. Már jó előre kiválasztották maguknak az erre alkalmas egyenes törzsű, szép formájú fát. Kisújszálláson az apa már a fiának való fát is kinézte. Mikor az illető elérte a negyven-ötven évet, a fát kivágták, a metszéseknél bekenték marhatrágyával, hogy lassan száradjon ki, és az istállóba rakták be. Mikor a fa lerúgta a haját, akkor lett „fejfaérett". A fejfa faragásával ezermesterek, ácsok, bognárok, kerékgyár308