Bellon Tibor – Szabó László szerk.: Szolnok megye népművészete / Népművészeti örökségünk (Európa Könyvkiadó – Budapest, 1987)

A temetők művészete ( Gulyás Éva)

379- Fejfa, ,gombosfa". Jászberény Banner János után 380-384. Gombosfák. Jászberény és Jászkisér Banner János után Fejfadíszítés A díszítés a fejfa kiugró homlokrészére kerül. A legegyszerűbb mértani díszítőelem a rozetta volt, amelyet körzővel megszerkesztett körben helyeztek el. Általában négy- vagy hatágú, ritkábban két-, három-, öt-, hét-, sőt nyolcágú is lehet. Tiszaszentimrén, Karcagon a református temető régi fej fáin háromágú rozetták voltak. Kisújszálláson csillagnak nevezték ezt a motívumot. Más vélemények szerint a napot, a napkorongot szimbolizálta. Kétféle eljárással készült: belevésték a fába a körvonalait vagy kimetszették belőle a csillag formát. A régi fejfákon önálló díszítményként is előfordul. A Tisza menti falvakra jellemző, hogy a szomorúfűzzel egy kompozícióban szerepel. A rozetta a fejfa felső részén, gyakran a szomorúfűz csúcsán helyezkedik el. Tiszaszőlősön, Tiszaszentimrén, Tiszafüreden szép példáit látjuk ennek a kompozíciós megoldásnak. Másik jellemző díszítőelem a szomorúfűz. A népi felfogás szerint a bánat, a szomorúság jelképe. A szomorúfűz-ábrázolások gazdag változataival találkozhatunk ezen a vidéken a stilizálttól a barokkos megoldásig, akár egy temetőn belül is. Az egyszerűbb ábrázolások csupán jelzik a szomorúfűz lehajló ágait. A mívesebbeken az ágak a földig lenyúlnak, és íves megformálá306