Bellon Tibor – Szabó László szerk.: Szolnok megye népművészete / Népművészeti örökségünk (Európa Könyvkiadó – Budapest, 1987)

A temetők művészete ( Gulyás Éva)

tési szertartásban is. Néhány helyen a módosabb családok temetői keresztet állíttattak és a köré temetkeztek. Például a zagyvarékasi temetőben a Virág-feszületet a Virág-ágazat hét sírja veszi körül. A katolikus temetők jellegzetes építménye a kálvária. A kálvária stációit előkelőbb családok építtették, és természetes jogot formáltak arra, hogy melléje temetkezzenek. Például Szolnokon a Munkásőr úti temetőben a főút két oldalán emelkednek a kálvária stációi, amelyek egyúttal az építtető család tagjainak sírjai. A sírok régebben kelet-nyugati tájolásúak voltak. Például Karcagon az Északi temetőben, a túrkevei Galuska temetőben a halott arccal kelet felé néz. Újabban az utak, parcellák szabják meg az irányt: a sírok rájuk merőlegesen helyezkednek el. Abádszalókon a fejfák északra néznek, a helyi felfogás szerint azért, mert így hajlik a dombvonulat, amelyet 1766 óta temetőnek használnak. Sírjelek A katolikusoknál a kereszt, a reformátusoknál a fejfa szolgált a sírok megjelölésére. A szakirodalom nagyobb figyelmet szentel a fejfának, amelynek szépen faragott változatai nagy számban fordulnak elő a református temetőkben. A fejfát, mint neve is mutatja, mindig a halott feje felőli részen helyezték el. Tiszaigaron ezért is nevezik fütül való fának, főtől való fának. Kenderesen, Kisújszálláson süvegfának is mondják. Györffy István nagykunsági fejfákról szóló kitűnő tanulmánya volt az első (1907), amely felhívta a figyelmet e vidék fejfáinak jellegzetes alakváltozataira, gazdag díszítményeire. Karcag, Kunmadaras, Túrkeve, Kisújszállás református temetőinek fejfáit vizsgálta meg, rajzokkal illusztrált leírást nyújtva róluk. A következő lépést Kormos László tette meg, aki Györffy nyomán elindult és fényképezőgépével végigjárta a nagykunsági (Karcag, Kunmadaras, Kisújszállás, Túrkeve, Kunhegyes), a Közép-Tisza vidék (Tiszaroff, Tiszabura, Tiszaderzs, Tiszaszőlős, Tiszafüred, Tiszaigar, Abádszalók, Tiszaszentimre), a tiszazugi (Tiszasas, Tiszakürt, Tiszainoka, Tiszaföldvár, Nagyrév, Tiszaug), valamint a mezőtúri, öcsödi temetőket. Több mint ezer fényképből álló fejfaarchívumot köszönhetünk neki. Szolnok megye református temetőiben a fellelhető fejfák általában a szakirodalom (Nóvák József Lajos, Kunt Ernő) által fatönkös fejfának nevezett típusba tartoznak. Ez megőrizte a farönk eredeti formáját, felül kiugró fejrésze van, alatta bárdolt, sík felület, ahová a felirat, évszám kerül. A fatönkös fejfa díszes, kidolgozottabb formája az úgynevezett csónak alakú fejfa. A kunhegyesi temetőben másfél méteres, negyven-ötven centi széles csónak alakú fejfák voltak. Ez volt a megye legegységesebb stílusú temetője. 297 365. Három fejfa családi síron. Tiszasas. 1983.