Bellon Tibor – Szabó László szerk.: Szolnok megye népművészete / Népművészeti örökségünk (Európa Könyvkiadó – Budapest, 1987)

A temetők művészete ( Gulyás Éva)

Az abádszalóki temető süveg alakú fejfáit Dömötör Sándor vizsgálta meg. Ezek is csónak alakú fejfák, azzal a különbséggel, hogy felül nem mindig csúcsosan végződnek, hanem csapottan vagy enyhén lekerekítve. Kisújszálláson, Kenderesen is ismerik ezt a típust és süvegfának nevezik. Túrkevén a felfelé szélesedő, vaskos, robusztus fejfákat kedvelték, ezek is nagyméretűek (másfél-két méter) voltak, s meglehetősen egységes stílust képviseltek. Az oszlopos fejfák egyik jellegzetes csoportját alkotják az emberi test vonalát követő antropomorf fejfák. Ezek nem alkotnak külön fejfatípust, mivel az antropomorf vonások több típuson belül is előfordulnak (például a gombos fáknál is). A fejfa részeit az emberi test analógiájára nevezték el. Határozottan elkülönülő fej, nyak, váll része van, eresze, törzse és a földbe eső töve vagy lába. Kisújszálláson szakállnak nevezik a fejfa ereszét. Ez az alsó kiugró rész védi a fejfát az időjárás viszontagságaitól. Az antropomorf fejfák rokonságot mutatnak a nagykunsági kapu- és kerítésoszlopokkal. Kenderesen az 1960as években Kormos László még nagyon szép antropomorf kapués kerítésoszlopokat kapott lencsevégre. Karcagon a legutóbbi időkig meglévő faragott kapubálványok az oszlopos-rovásos fejfákra emlékeztetnek. Formailag érdekesek a kisújszállási temető félköríves záródású, klasszicista stílusú fejrésszel ellátott oszlopos fejfái. Nyugodt, kiegyensúlyozott a formakiképzés, és kitűnő lehetőséget kínál a díszítmény esztétikus elhelyezésére. Az idős kunságiak a lapos tetejű kun kalaphoz hasonlítják ezt a formát. Külön figyelmet érdemelnek a faragott bevágásokkal díszített rovásosfejfák, amelyek nagyobb számban Öcsödön, Tiszaburán, Tiszaigaron, Tiszafüreden, Tiszaszőlősön fordulnak elő. A faragott fejrészen vagy a fejfa földből kiálló elülső felületén vízszintes tagolások találhatók, amelyek például Öcsödön a magyar bajusz vonalát követő díszítményt adnak. A vízszintes tagolásokat apró, sűrű, függőleges bevágások keresztezik. Kunt Ernő véleménye szerint ezek a bevágások archaikus évszámjelölési módot őriztek meg: a vízszintes tagolás az évtizedet, a függőleges az évszámokat jelezte. A férfi fejfája általában vaskosabb és magasabb. Egyes esetekben díszítőfaragással is kifejezték ezt a különbséget. Például Öcsödön a férfi fejfájára magyarbajusz-faragás került régebben, a páros fejfáknál pedig mindig csak az egyiken szerepelt ez a díszítmény. A nők részére viszont kontyos vagy tulipános végű fejfát állítottak a megye több településén, mint például Kisújszálláson, Karcagon, Törökszentmiklóson, Tiszafüreden. Az előbbinél a fejfa felső részének faragása a konty profil- vagy elölnézetére emlékeztet. A fejfák másik jelentős csoportját az úgynevezett kopjafák vagy gombos fák alkotják. Az előzőekkel szemben körplasztikájuk van. Keresztmetszetük négyzet vagy kör alakú. A mértani díszítőelemeket ez a típus sorakoztatja fel a legváltozatosabban. Felül 298 366. Ember alakú fejfák. Törökszentmiklós.