Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Mravik László: Magyar főnemesek hagyatékainak sorsa, 1912-1952

azonban ki lehetett volna szűrni (a Watteau-képek ügye: e művésznek egyáltalán nem voltak képei Magyarországon, Eichmannék az ilyen művekre vonatkozó követelésének teljes képtelensége legalább a gyanút felébreszthette volna, hogy a Braham által forrásul használt viszszaemlékezések és más, szóbeli források értéke módfelett kétes. Menti a szerzőt - aki egyébként a könyv egyéb és alapvetőn fontosabb részei révén koránt sincs a mi mentésünkre szorulva -, hogy a könyv első kiadásának elkészítésekor a legtöbb magyarországi levéltár még nem dönthetett bizonyos levéltári egységek nyilvánossága felől, azokat Braham csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudta megszerezni. Tekintélyes részük kutathatóságáról magas pénzügyi-államigazgatási szervek határoztak. Végül azonban a kutatási korlátok 1988 és 1990 közt egyre törékenyebbé váltak, utóbb, 1989 végére teljesen ledőltek, párhuzamosan a rendszerváltoztatási folyamat lépéseivel. Ezek közé tartoznak a különféle vámiratok, amelyeknek csupán kisebb része kutatható. Nem azért, mert bármi tiltja a kutatást, hanem mert mennyiségük miatt csupán zsákolva tudta megőrizni őket a Magyar Nemzeti Bank. Szerencsére éppen a műtárgyak vámkérdéseinek rendezéséről szóló dokumentumok másolatait más eljárásokhoz csatolták, vagy a vámeljárás alá eső tárgyak listája és a vámkezelés ideje más iratokból, levelezésekből kiderül. Ezek segítségével meg lehetett állapítani, hogy az első zsidótörvény kihirdetése (1938. május 9.) után néhány jelentős magángyűjtemény, részben vagy egészben azonnal külföldre került. Megfigyelhető, hogy mind a történelmi, mind az új arisztokrácia gyűjteményeiből kiemeltek néhány jelentős darabot, s azokat Nyugat-Európában, vagy az Egyesült Államokban értékesítették. Egyáltalán nem meglepő, hogy a régi főnemesség is mentette vagyonát az országból, mivel döntő többségük kárhozatosnak tudta a zsidótörvényt, s előre látta az elkerülhetetlen nemzetközi konfliktust. Az 1938. március 12-13-án lezajlott osztrák Anschluss után már a nehezebb fejüeknek is látniuk kellett az európai politika közeljövőjét. Közismertnek tekinthető a magyar zsidók köztük a főnemesi rangúak - 1938 és 1944 között fokozódó, végül teljes jogfosztása. Többen közülük megsemmisítő táborban, vagy munkaszolgálatosként a keleti fronton vesztették életüket, többnyire teljesen ismeretlen körülmények között. A Kasztner-féle mentőakció során ugyan megmenekültek néhányan, de - a közhiedelemmel ellentétben - nagyon sok gazdag, főnemessé emelt zsidó nem került be ebbe a kivételes transzportba. Egypár szerencsés személy a leghétköznapibb és egyik legsikeresebb módon, bár ha a vakszerencse kegyeinek kitéve is, de bujkálással, menlevéllel úszta meg a legszörnyűbb időket. Aligha kétséges, hogy 3. kép Báró Hatvány Ferenc gyűjteménye — Manet: Mery I

/titrent színésznő arcképe. Szovjet hadizsákmány 4. kép Báró Hatvány Ferenc gyűjteménye - ( 'ourhet: Felié/harisnyás akt. Szovjet hadizsákmány