Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

I. Tanulmányok - Czeglédi Noémi: Úriszéki bíráskodás a gödöllői uradalomban a 19. század első felében

kaptak, szüleik a kár megtérítésére voltak kötelesek. A szándékos gyújtogatás szigorú büntetést vont maga után. A gyújtogatással és erőszaktétellel vádolt Stark Tamás soroksári lakost katonának adták.

114 Paráznaság, házasságtörés, vérfertőzés, nemi erőszak és állattal való fajtalankodás nagyon kis számban került az úriszék elé. A jegyzőkönyvek közülük is csak néhány esetet őriztek meg, a többiről kizárólag az útmutatóban szereplő bejegyzés olvasható. A paráznaság a magzatot „elveszítő" leányoknál nem szerepel a vádpontok között. A házasságtörésre egy vérfertőző kapcsolat példája maradt fenn. Makó Mária és Makó Márton „másod ízbéli anyafiságos paráznasággal és lopással vádolt raboknak" vallomásait 1833-ban vette fel az úriszék. A házasságtörés csak a büntetés kihirdetésekor derül ki, mivel a nőt ott kötelezték arra, hogy a fenyítés letelte után menjen vissza a férjéhez. (A vallomás, amiből a személyes adatok kiderültek volna, nem maradt fenn.)"

1 Erőszaktétel vagy annak kísérlete szintén kevés keresetben lelhető fel. Az úriszéki protokollumokban részletesen ismertetik ezek körülményeit a hitelesített vallomások alapján. Hévízgyörki legények az erdőben megtámadták és „megfertőztették" Gúgyela János feleségét."

6 Boszorkányság vádjával a fennmaradt iratokban nem találkoztunk. A lejegyzett káromlások sem tartalmaztak arra való utalásokat. A káromkodás mindennapi eset, az istenkáromlás a hercegség birtokán ritkábban fordult elő. Példamutató büntetést kapott Zsidó helység jegyzője és kántora több rendbeli Isten ellen való káromlások, fajtalan beszélgetések, részegeskedés és verekedések" miatt.

117 A polgári kereseteket legtöbbször örökösödési, osztályos ügyekben indítottak. A kérelmezők között az elhunyt özvegyét, gyermekeit, testvérét találjuk. Ha a jobbágy magtalanul halt meg, a kerületi tiszt kezdeményezésére indították meg az eljárást."

8 Ha voltak hitelezők, az ő követeléseiket összegyűjtötték."

9 Osztálytételnél figyelembe vették a máshol is szokásos hitbért, hozományt, a leánynegyedet és a jobbágy ősiségét. Az örökléssel kapcsolatos 114 A gyújtogatásban társtettességgel vádolt Szakái Jánosi bizonyíték hiányában felmentették. GVM Levéltár 1841. jkv. 1 15 GVM Levéltár 3/a. 1833. és 1834. jkv. 116 Mentséget egyik vádlott sem hozott fel. Szabó János elismerte a támadást, a vetköztetést, a vetkőzést, de a paráználkodást nem. Eddig elszenvedett 8 hónapi áristom mellett még egy fertály esztendőt kapott vasban és munkában, hetenként 2 napi böjttel, kétszerié elverendő 50 pálcával. Sas Pál a bünsegédletet ismerte el. Az. eddigi áristom mellett 2 hónapra ítélték vasban és munkában. 2 nap böjttel és 40 pálcával. Ritka István és Vichor János végig nézték a dolgot. Az eddigi áristom mellett a törvény színe előtt megdorgálták, fejenként 25 korbácsot kaptak, majd szabadon engedték őket. GVM Levéltár 3/a. 1827. jkv. 117 Súlyosbító körülménynek tekintette a bíróság, hogy tisztségeihez méltatlanul viselkedett, holott az ifjúságnak példát kellett volna mutatnia. Éjszakánként a kocsmában részegeskedett, közben Isten és Szűz Mária ellen káromkodott és „más fajtalan beszédekkel "dicsekedett, verte a lakosságot, ifjabb Dömölnöki Jánoson még a pálcáját is eltörte. Mindezért „Tatár János másoknak is példájára érdemlett büntetésül" 2 havi fogságot kapott, hetenként 2 napi böjttel és hivatalából elmozdították. Az evangélikus rektort, ki többször szemtanúja volt Tatár tetteinek, de nem jelentette, törvényesen megdorgálták. GVM Levéltár 3/a. 1829. jkv. 118 Magszakadáskor a jobbágy végrendelete érvényét vesztette. Néhai Holányi Mihály után özvegye és mostohafia nem kapta meg a 25 forintra becsült atyai örökséget, mert az a birtokost illette meg. Ezt az összeget a hátra maradt családtagoknak 1 év alatt kellett az uradalom részére kifizetni. A 25 forinton felüli összeget megtarthatták. GVM Levéltár 3/a. 1827. jkv. 119 A gödöllői bírák terjesztették elő a meghalt fésűs mester Sámuel Jakab vagyonleltárát és annak licitatio útján történt eladását. Annak „activumát sokkal fölöző adósságai maradtak". A bíróság döntése szerint a követeléseket a megadott sorrendben kellett kielégíteni: Kifizetni a temetést, „porciobeli restanciát", Kinlsek Mihály jurátusnak fáradtságáért napi bérben 31 forint 40 krajcárt. A maradt javakból az. özvegy kapja allaturája fejében a mesterség szerszámait és az „ágybéli eszközöket". A többi hitelezőt pedig egyenlő mértékben kellett kielégíteni. GVM Levéltár 3/a. 1827 Jkv.