Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

IV. Kiállítások - Rainer Pál: Veszprém megye egyházi élete a középkorban. Kiállítás a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban

Veszprém megye világi egyházai A középkori emberek legnagyobb része mezőgazdasági munkából élt. Évi és napirendjüket az évszakok váltakozásához igazodó mezőgazdasági munkák szabták meg. A munkák közti szüneteket a vasárnapok és az egyházi év további ünnepei (húsvét, karácsony, pünkösd stb.) jelentették. Ezek között fontos szerep jutott a lakóhely plébániatemploma védőszentjének, akinek ünnepéhez rendszerint búcsú, sokadalom kapcsolódott. Sok ember számára a temp­lom volt a legnagyobb épület, amelyet élete során látott. Az abban lévő freskók nyomán tudta elképzelni Jézus élet- és szenvedéstörténetét, esetleg to­vábbi ismereteket nyert más szentekről is. A plébánia­templomhoz és az azt körítő temetőhöz kapcsolódtak az em­beri élet nevezetes eseményei, egyes szentségek felvételei (szü­letés: keresztség, áldozás: oltári szentség, házasság: házasság szentsége, halál: halottak szent­sége). A hagyományos közép­kori felfogás - bizonyos érte­lemben - a halottakat is a közösség részének tekintette. A helyi plébánosok, amennyiben hivatásuk magaslatán álltak, nem csak lelki vezetői voltak kö­zösségüknek, de számos egyéb területen is támaszul szolgáltak híveiknek (vallási és elemi isme­retek oktatása, ügyesbajos dol­gok intézése stb.). A mai Veszp­rém megyének megfelelő terüle­ten a középkor végén mintegy 300 plébániatemplom létezett. A témakört bemutató anyag: az inotai templom freskókkal díszített szentélyének nagymére­tű rekonstrukciója, az oltár előtt miséző pappal (ez a csaknem életnagyságú rekonstrukció a ki­állítási tér jelentős részét foglalja el), templom makettek (Apáca­torna, Balatonalmádi-Vörösbe­rény, Balatonfűzfö-Máma, Dör­gicse-Felsődörgicse), templomi kegytárgyak és felszerelések (pl. 3. kép Karthauzi szerzetes (rekonstrukciói

Next

/
Thumbnails
Contents