Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)
IV. Kiállítások - Rainer Pál: Veszprém megye egyházi élete a középkorban. Kiállítás a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban
román stílű ereklyetartó mcllkeresztek, balatonfüredi kegyúri sírból sírmellékletként előkerült körmeneti kereszt, gyertyatartó és harang töredék, Szűz Máriát ábrázoló zarándokjelvény, ereklyetartó töredéke, keresztre való korpusz), templom körüli temetők leletanyaga (Balatonfüred-Siske, Balatonfűzfő—Máma, Berhida, Dörgicse-Felsődörgicse, Taliándörögd, Várpalota, Veszprémfajsz), rekonstrukciós rajzok, sírrajzok, kőemlékek falusi templomokból (Felsőörs, Lesencetomaj, Nemesvámos, Várpalota). Szerzetesi élet A középkori vallásosság sajátos hordozói a különböző szerzetesrendek. Tagjaik olyan személyek voltak, akik teljes életüket Istennek kívánták szentelni, de nem éreztek hivatást a plébániai munkára. Valamennyi rendre jellemző, hogy tagjaik hármas fogadalmat tettek (szegénység, tisztaság, engedelmesség). Ezen általános jellemzőkön túl, viszont minden rendnek megvoltak a külön sajátosságai is (pl. a szokásosnál is erősebb Mária tisztelet a tasztereknél). A szerzetesek templomai és rendházai meghatározott szabályok szerint épültek, amelyeket az ésszerűséghez igazodva, a helyi adottságokat kihasználva, kisebb-nagyobb mértékben áthághattak. A rendházakban zajló mindennapi életet a rendi regulák szabályozták. Rendszerint a közös imádság és a szentmisén való közreműködés váltakozott a testi munkákkal (mezőgazdasági vagy kézműves munka) és a szellemi tevékenységgel (egyéni imádság, olvasás, elmélkedés). A mai megyének megfelelő területén a középkor végén mintegy 20 kolostor működött. A témakört bemutató anyag: a gyulafirátóti premontrei monostor nagyméretű, rekonstruált ajtó- és ablakbéllet részlete, írópultnál dolgozó karthauzi szerzetes (rekonstrukció), I. András király (IT060) tihanyi sírkövének másolata, a nagyvázsonyi pálos kolostor romjainak makettje, Ádám Iván kanonok rajzai megyénk pálos kolostor romjairól (1880 körül), faragott kőemlékek (feliratos oltáralapító tábla, oszlop lábazat, boltozati zárókő, sírkőtöredék) különböző kolostorokból (Gyulafirátót, Pula, Tüskevár, Zirc), Veszprém völgyi és nagyvázsonyi kolostorok ásatási leletanyaga. A kiállítás egyik legjelentősebb darabja egy rozmáragyarból faragott apátnői botvég, 11. század végi viking munka, a Veszprém völgyi kolostorból. 4. kép Zárókő Isten bárányává/, Tüskevár, pálos kolostor, 15. század