Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Vadászi Erzsébet: Esterházy-bútorok a Fügedi-leltárak tükrében

Alapfaja tölgyfa, borítása rózsafa, buxus és paliszander berakású, tüziaranyozott, bronz veretelésü, zárólapja fehér márvány. Nem lapított gömbös, hanem magas, hajlított patás lábon áll, a fiókok szélessége sem egyforma, az alsó kettő mélyebb, a felső keskenyebb. Homloklapja vertikálisan két bronz levélfüzérrel három mezőre osztott, a káva alján akantuszleveles „lambriquin" díszeleg, ívelt sarkain az elülső lábak fölött is kettős hornyolású bronz betétek vannak. Egész felületét fonadékos intarzia mustra tölti ki, fent meander szalagot imitál rozetták között a bronz rátét. Mind formáját, mind díszítését illetően a rokokóból a klasszicizmusba vezető átmeneti stílus szép példája, hiszen a még rokokó formán már az antik motívumokat felvonultató ornamentika jelenik meg. Sajnos jelzetlen, mesterét korának legnagyobb „ébenistája" a királynak is dolgozó Jean Francois Oeben (mester 1759-től) követőinek sorában kell keresnünk. Középső fiókján kismartoni inventáriumjelzés: Kismartoni vár, illetve 1350, lap alatt tussal E 41. A soproni Esterházy palotából való, Fügedi jegyzékszáma: LIII/104. Esterházy Miklós ízlés változásának megerősítő példája két sarokszekrény, Pierre Migeon II. és Leonard Boudin jelzett darabja is. Miklós herceg ugyanis pompaszerető vágyait a majorátus uraként valóra válthatta. 1764. április 3-án Frankfurtban részt vett II. József római királlyá koronázási ünnepségein. Itt látta meg a maga körül tündérvilágot (Esterhazysche Feenreich) varázsoló magyar mágnást, egyébként cseh követet az ifjú Goethe és ír lelkesen erről visszaemlékezéseiben a Dichtung und Wahrheitben. A BesSenyei is megénekelte ,,Eszter-házi" vigasságok főpróbájának is tekinthető az itt megtartott pompás ünnepség, amelynek során Esterházy és kísérete Párizst és Versaillest is meglátogatta. Örök álma és vágya volt XIV. Lajos kastélyát megtekinteni, egyes kutatók szerint itt érlelődött meg benne a Magyar Versália megteremtésének gondolata. Több volt ez már akkor, mint gondolat, hiszen abban a pillanatban, hogy a majorátus ura lett (1762) eltökélte, hogy nem Fraknón és nem Kismartonban, hanem Versai 1 leshez hasonlóan a mocsaras Fertő tó partján rendezi be rezidenciáját. Az említett sarokszekrénykéket - írott adatunk eddig ugyan nincs róla, de úgy tűnik - a herceg személyesen rendelhette meg Párizsban a fenti két bútorkereskedőnél és ébenistánál.

6 Ugyanis a hercegi lakosztály átrendezésének időpontjában, 1767 körül is járt Párizsban Miklós herceg Jacoby Miklós mérnök, uradalmi intéző és Tomasini Alajos társaságában. Pierre Migeon II. sarokszekrénykéje (3. kép) még kétajtós, de az ajtókon már jól elkülönülnek a betétmezők, ellentétben ugyané mester koppenhágai Kunstindustrimuseet-ben őrzött szekrénykéjével, ahol a két ajtó berakott művű virágcsokrai aranyozott bronz verettél egységes keretbe összefogottak. A Leonard Boudin jelezte sarokszekrény (4. kép) már csak egy ajtós, s bár még ez is őrzi a rokokó reminiszcenciá6 VADÁSZI E. 2007. 131-144. pp. Kat. no. 17 és 19. Fügedi szám: LIII/102, 103. 3. kép Sarokszekrény, Pierre Migeon H.jelzéssel, Párizs, 1750-1758. Iparművészeti Múzeum. Bp. Fügedi, 1.111/103.