Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Vadászi Erzsébet: Esterházy-bútorok a Fügedi-leltárak tükrében

kat, már közelebb áll a neoklasszicizmushoz, XVI. Lajos stílusához. Mindkét tárgyon, a márványlap alatt, megtalálható a párizsi asztalosok, 1743-tól a nagy francia forradalomig kötelező, beütött JME (Jurée Maitres Ébénistes) jelzése, és említett mesterek ugyancsak beütött, 5-6 mm-es szignatúrája is. Mindkét mester nemcsak készítette, hanem árulta is e bútorokat, ezért merült fel a gyanú, hogy a jelzés nem minden esetben a készítő, hanem olykor a más mesterektől bútort felvásárló és áruló kereskedőé is lehet. A Migeon család az egyik legismertebb asztalos dinasztia volt Párizsban. Hárman viselték a Pierre keresztnevet. Legismertebb közöttük Pierre II., aki az asztalosok városnegyedében, a Faubourg St. Antoineen a Charen-ton utcában rendezkedett be, az Angol kisasszonyok kápolnájával szemben. A párizsi Bibliothèque Nationale őrzi két számadáskönyvét (Livre Journal, 17301736 és Livre des ouvriers 1757-1768), amelyekből kitűnik, hogy a családnak nemcsak a megrendelőkkel, Mme de Pompadourrai, vagy a pármai hercegnővel, hanem 250 kereskedővel és különféle mesterrel: rakott művű, díszbútort előállító, ún. ébeniste-tel, mindennapi használati tárgyat faragó menuisier-vel, lakktáblákat készítő vernisseur-vel, faragóval és aranyozóval, bronzöntővel és cizellálóval, márványlap-megmunkálóval volt kapcsolata. Pierre II. Migeon-t nagyvirágos stílusa, mechanikus bútorok iránti szeretete elkülöníti asztalos társaitól, s mint bútorkereskedő, meg is határozza társai stílusát. Élvonalbeli asztalos, sikeres kereskedő, az absztrakt berakások művésze. Fia, Pierre III. jóllehet megtartja apja műhelyét, használja pecsétjét, inkább kereskedő, mint asztalos. A Migeonokhoz hasonlóan Leonard Boudin is a virágintarzia mestere, a kínai lakktáblák kedvelője, 1761-től működik a Traversiere utcában. 0 maga is kereskedő, ezért is hajlott a szakirodalom arra, hogy az általa kétszer is jelzett sarokszekrényt stíluskritikailag inkább Nicolas Petit (mester 1761-től) nevéhez kapcsolja egy párizsi magángyűjteményben lévő szekrénypár alapján. A párizsi és a budapesti szekrények veretei kétségkívül azonos bronzművestől származnak. Boudin e típushoz közelálló veretet egy ugyancsak magángyűjteményben lévő szekreterén is alkalmazza. Azonban míg a Gustave de Rotschild-gyűjtemény sarokszekrénypárja érett, a XVI. Lajos korabeli alkotás, a gyűjteményünkben őrzött darab, még inkább rokokó jellegű, lába hajlított és nem egyenes, formája a megfeszített íjhoz hasonlít, mozgalmasan ívelt vonalú és nem hasábos, mellső élein még perspektivikus kockamustra és nem sima vonalberakás fut végig. L. Boudin sarokszekrényéhez IV. Miklós és felesége Cziráky Margit az 1900-as évek elején egy Boudin stílusában készült komódot is készíttettek, amely jelenleg a Sárvári várban található.

7 Vidovszky Béla: Sarok a hercegi lakosztályban c. képén (amely kép csak fotó7 Vadászi, op. cit. Kat. no.55. Fügedi leltárban nem szerepel. 4. kép Sarokszekrény, Leonard Boudin jelzéssel, Párizs, 1750-1758. Iparművészeti Múzeum. Bp. Fügedi LIII/I02.