Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Mravik László: Magyar főnemesek hagyatékainak sorsa, 1912-1952

rús szükségletek által indokolt elvétele és használata, sőt kivételes esetekben a fölötte való korlátlan rendelkezés is, jogosnak tekinthető. Különösképpen tiszteletben tartandó a magántulajdon, amely nem kobozható el (46. cikk.). Kiegészíti a tulajdon védelmét a mindennemű fosztogatást legszigorúbban tiltó szabály (47. cikk.). Ez érvényes akkor is, ha az előnyomuló hadsereg egy megerősített helyet, vagy várost ostrommal vesz be (28. cikk.). A megszálló hadsereg általában lefoglalhatja és elkobozhatja az államnak mindazokat az ingó javait, melyek felhasználhatók a hadicselekmények folytatásánál. Ebbe a kategóriába tartoznak különösen a hadianyagok, fegyverraktárak, továbbá szigorúan az állani tulajdonában álló készpénz, értékpapírok, alapok, élelmiszer-raktárak és közlekedési eszközök (53. cikk 1. bek.). A nem katonai célokat szolgáló állami ingatlanok, mint a középületek, erdők, földbirtokok, szintén igénybe vehetők, de ezeket a megszálló hatalom csak mint vagyonkezelő használhatja, a haszonélvezetre érvényes jogszabályok szerint. Tehát tartozik gondoskodni azok állagának fenntartásáról és az állagot nem használhatja fel és idegenítheti el (55. cikk). d) A községek javai, továbbá a vallási, jótékonysági, közoktatási, művészeti és tudomá nyos intézetek javai - még ha állami tulajdonban állnak is -, mint magántulajdon kezelendők a megszálló hadsereg által. Ez természetesen nem zárja ki, hogy ha a hadviselés érdekei megkívánják, akkor ezek is átmenetileg felhasználhatók legyenek katonai célokra. így pl. katonaság helyezhető el iskolákban, kórház létesíthető zárdákban stb. Ettől az átmeneti felhasználástól eltekintve, általános szabály marad, hogy ilyeneknek és ezekhez hasonló intézményeknek, továbbá a történelmi, művészeti és tudományos beccsel bíró emlékműveknek lefoglalása és megrongálása a legszigorúbban tilos és büntetendő (56. cikk). e) A megszálló hadsereg kivetheti és behajthatja az államnak járó adókat, illetékeket és vámokat

. Ezt lehetőleg az érvényben levő jogszabályok szerint kell foganatosítania és ebből az a kötelezettség háramlik rá, hogy fedeznie kell a megszállt terület közigazgatásának költségeit, éppen úgy, amint azt a törvényes kormánynak fedeznie kellene (48. cikk). .... a magántulajdonban álló javak általában tiszteletben tartandók és nem kobozhatok el. Ez az elv azonban számos vonatkozásban áttörést szenved. így nevezetesen: a) Az ellenséges magántulajdon elvehető és megsemmisíthető, ha ezt a háború követel ménvei parancsolólag szükségessé teszik (23. cikk g. pont). b) A nemzetközi jognak a represszáliákra és a végszükségre vonatkozó szabályai a magántulajdon ellen irányuló cselekményeket konkrét esetben szintén jogossá tehetik. .... az évezredes gyakorlatból maradt vissza a megszálló hadseregnek magánszemélyektől, vagy községektől való rekvirálási joga, amely a következő négy vonatkozásban esik korlátozás alá: I.) rekvirálások csak a megszálló hadsereg részére foghatnak helyt és 2.) csak a megszállt község katonai parancsnokának engedélyével történhetnek, 3.) arányban kel! állniok az ország teljesítőképességével és 4.) nem lehetnek olyan természetűek, amelyek a lakosságot köteleznék a saját hazájuk ellen irányuló hadműveletekben való részvételre. Az elrekvirált javak értéke lehetőleg készpénzzel egyenlítendő ki. Ha ez nem történik meg, akkor elismervényt kell adni, amely minél előbb beváltandó. A megszálló hadsereg által magánszemélyektől, vagy községektől eszközölhető rekvirálások tehát kártalanítás melletti igénybevételt és nem zsákmányolást jelentenek (52. cikk.). .... mindennem ű h ad i eszközök lefoglalhatok akkor is, ha magántulajdonban állnak, de ezek a háború befejezése után visszaadandók, vagy ha ez nem lehetséges, úgy kártérítés fizetendő (53. cikk 2. bek.).