Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Mravik László: Magyar főnemesek hagyatékainak sorsa, 1912-1952

Szükséges megjegyeznünk, hogy Pokorny Budapest ostrománál átment a szovjet csapatokhoz, ahol - kiváló orosz nyelvtudásának is köszönhetőn, de katonai ismeretei miatt is nagy megbecsüléssel fogadták. Ennek ellenére rövid ideig, ha kiváló körülmények között is, szabadságában korlátozták, főleg azért, hogy ismereteit írásba foglalja. Azonban rövidesen szabadon engedték, s Debrecenbe szállították, ahol részt vett az ideiglenes kormány munkájában. Nagyra becsülte - teljes joggal - az orosz emberek vendégszeretetét, barátságosságát, valamint az orosz kultúra, tudomány és művészet alkotásait. A párizsi magyar békeszerződés aláírása után nyugdíjazták, 1950-ben nyugdíját is megvonták. Ebben az időszakban fordításból és alkalmi tolmácsolásból élt. Végül 1955-ben ismét folyósították a nyugdíját, ám az ötéves kiesésről nem esett több szó. A fenti feljegyzésrészletekben minden benne van, amit a hadizsákmányról a nemzetközi jog a tudományos és művészeti ügyekkel kapcsolatban rögzít. Jóllehet a Szovjetunió a nemzetközi joggal fennállása során alig is gondolt, s ebben a tekintetben a mai oroszországi viszonyok sem éppen hibátlanok, az a tény azonban mégiscsak erős, hogy szovjet szakértők Alpatov professzor keze alatt már 1943-ban elkészítették a Magyarországról a Szovjetunióba szállítandó műkincsek listáját. Ebben csupán közgyűjteményi javak voltak, főleg a Szépművészeti és a Nemzeti Múzeum anyagát vették figyelembe. Mint ószláv emléket kívánták Moszkvába vinni Konstantinos Monomachos koronáját ... - ennyit erről. így aztán a bankokban, közraktárakban, kastélyokban őrzött müveket vitték el, melyekhez a németek - csekély mennyiségű kivételtől eltekintve - nem nyúltak. Ami persze nem menti iszonyatos bűneiket. A magyar főnemesség egy részének gyűjteményei java részben ezen az úton vesztek oda. Márpedig elsősorban azok a főnemesek helyezték el hazai raktárakban anyagaikat, akik nem óhajtottak emigrálni, sőt, nézeteik miatt üldöztetést szenvedtek, ilyenformán, ha akartak, sem távozhattak volna egyszerűen a nyilasok Magyarországáról. Montenuovo Nándor herceg, Jankovich Dénes gróf, Andrássy és Szapáry grófok szálltak szembe a hazai viszonyokkal, s szimpatizáltak a Szovjetunióval. Bőrüket vitték a vásárra, amikor bizalmas hírekkel szolgáltak a szövetséges hatalmaknak. Volt, aki megjárta a sopronkőhidai börtönt, ahol a nyilas Számonkérő Székkel kellett szembenéznie, hogy azután éppen megúszva a kötelet, Rákosi börtönkórházában hunyja le örökre szemét (13. kép). S most vessünk egy pillantást a párizsi magyar békeszerződésre is. Ez, a dolog természetéből adódón nem szentel túl nagy teret a hadizsákmánynak, de a szükséges mértékben egyértelműen tér ki erre. Röviden idézve: 13. kép A Pénzintézeti Központ feljegyzése báré) Hatvány Ferenc néhány letétének sorsáról