Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Mravik László: Magyar főnemesek hagyatékainak sorsa, 1912-1952

hetetlen hozzáállása következtében el is maradt. Hol van már a tavalyi hó? Az Antall-, majd a Horn-kormány, az akkori kiváló moszkvai nagykövet, valamint ezek kulturális kormányzata hiába jutott el a siker kapujáig. Fentiek miatt minden odalett (12. kép). A Szovjetunió 1945-ben perfektuált hadizsákmány-szedésének egyes értelmiségiek jogosságot tulajdonítanak. Bizonyos orgánumokban, lelkesen tapsikolva az orosz véleményekhez. Ha a teljesen lepusztult magyar „politikai elittől" (hol van itt elit?) hallunk ilyesmit, bosszankodunk, de nem csodálkozunk. Ha azonban magukat elfogulatlannak hívő politikai stiliszták állnak elő ilyesmivel, ha azt vesszük észre, hogy a politikával foglalkozók nem ismerik a hadviselésre vonatkozó nemzetközi jogi paragrafusokat, melyek a második világháború idején mindvégig érvényben voltak, s melyek megsértéséért több száz bűnöst akasztottak fel keleten és nyugaton egyaránt; ha a politikában magukat jártasnak hívők sem ismerik, vagy ami még rosszabb, csak pontatlanul és félig-meddig ismerik a békeszerződéseket, mely békeszerződések alapján működik a világ, akkor a jövőre nézve a legnagyobb pesszimizmus sem indokolatlan. Ma már látható, hogy a restitúciós folyamatoknak Magyarország súlyos vesztese lesz, amely nem csupán a kormányzás tehetségtelenségén, hanem a magyar jogszolgáltatás elképesztő színvonaltalanságán, megannyi justizmordján is múlt, a magyar arisztokrácia pedig súlyos kompromisszumok árán fogja visszanyerni hajdani ingóságai egy részét. Ennek a folyamatnak a végét ma már meglehetősen világosan lehet látni. Nézzük tehát eme „jogalapot". Nem a száraz jogi szabályozás paragrafusait fogjuk felsorolni, hanem abból a szakvéleményből idézünk, melyet a példás életű Pokorny Hermann altábornagy, aki 1945-től a külügyminisztérium Fegyverszüneti Osztályának vezetője volt, írt Dalnoki Miklós Béla miniszterelnök részére 1945. május 20-án. Természetesen nem idézzük a teljes feljegyzést, csupán annak bizonyos részleteit - bár érdemes lenne egyszer az egészre is sort keríteni. Tehát, többek között, az alábbiakat fejtegeti: „A pénzügyminiszter úr annak megállapítását kérte, hogy vajon a fegyverszüneti szerződés időpontjától magyar köz- és magántulajdonban levő javak hadizsákmánynak minősíthetők-e? Van szerencsém a fenti kérdésre az álláspontomat a következőkben összefoglalni: A fegyverszünet a hadviselő felek között létrejött kölcsönös megegyezéssel csupán felfüggeszti a hadicselekményeket, de nem vet véget a háborús állapotnak. Ezért fegyverszünet alatt a szerződő államok között a nemzetközi jognak a háborúra vonatkozó szabályai maradnak továbbra is érvényben, természetesen a fegyverszüneti szerződésbe iktatott módosításokkal. A fentiekből következik, hogy a fegyverszüneti szerződés megkötésének időpontja közömbös abból a szempontból, hogy a megszálló hadsereg milyen állami és magánjavakat foglalhat le és kobozhat el, illetőleg vehet igénybe pénzbeli megtérítés ellenében. Egy megszálló hadsereg tehát a fegyverszüneti szerződés létrejötte után is a háborús nemzetközi jog szabályai szerint foganatosíthatja a köz- és magántulajdonban álló javak igénybevételét. A magyar-orosz fegyverszüneti egyezmény egyébként a „hadizsákmány" kifejezést csak egy ízben a 7. pontban használja, amikor kimondja, hogy: „Magyarország Kormánya és Főparancsnoksága kötelezettséget vállal, hogy hadizsákmányként a Szövetséges (Szovjet) Főparancsnokság rendelkezésére bocsát Magyarország területén levő minden német hadianyagot - beleértve a német flotta hajóit is. " A nemzetközi jognak a szárazföldi háborúra vonatkozó szabályait az 1907. évi hágai IV. egyezmény (becikkelyezve az 1913. év 43. tc.-be) függeléke foglalta össze. Az alábbiakban a hágai szabályzat rendelkezéseinek szem előtt tartásával ismertetjük a megszálló hatalom által eszközölhető igénybevételek tekintetében érvényes nemzetközi szabályokat. Altalános szempont az, hogy tilos a tulajdonnak - legyen az állami, vagy magántulajdon - a hadicéllal össze nem függő, önkényes elvétele, vagy elpusztítása, ellenben annak a hábo-