Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

V. Könyv- és folyóiratszemle - Burgenlandi hadifoglyok és civil elítéltek a Szovjetunióban (1941-1956) (Striczki Teréz)

A fejezet végén a hazatértek otthoni életbe való integrálódásának problémájával szembesülhetünk. Láthatjuk, hogy a kezdeti lépéseket az állam - a tartományi kormányzatokra bízva - hogyan segítette akár anyagilag, akár információs szinten. De felvillannak azok a nehézségek is, melyek a megváltozott életfeltételekhez való alkalmazkodásból adódtak - a hazatérők a náci Ausztria helyett egy demokratikus, ámde szövetségi ellenőrzés alatt álló országba tértek vissza; a családon belüli szerepek átértékelődtek; apák és fiúk találkoztak, akik addig nem is ismerték egymást; az otthonmaradottak és a hadifogságot megjártak élményvilága, de akár elvárásai között is hatalmas szakadék tátongott. Nehezen és lassan oldódtak a fogságbeli viselkedésminták is. Sokáig kísértettek rémálmok. III. Civil elítéltek A civil elítéltek vonatkozásában nyolcvankilenc eset bizonyított. Ketten nem osztrák területen estek fogságba, hátukat pedig tárgyalás nélkül elengedték, tizenhét személy sorsa feltérképezett, közülük nyolcat kivégeztek. A fogságba esettek jellemzően a háború végén és azt követően kerültek szovjet kézre, majd a GULag-ra, illetve orosz börtönökbe. Helyzetük és elhelyezésük körülményei a hadifoglyokéhoz hasonló volt, azzal a lényeges különbséggel, hogy 1953-ig szinte semmilyen kapcsolat nem volt az elítéltek és családjaik között. Az adatok híradása szerint a kiszabott legmagasabb büntetés halál vagy huszonöt év fogság volt. Kitérő - Nők, mint hadifoglyok és civil elítéltek A téma máig alig kutatott. Burgenland vonatkozásában kilenc eset ismert - közülük két asszony gyermekkel tért haza. Kitérő - Burgenlandba hazabocsátott, magyarországi német hadifoglyok Az itt vizsgált német hadifoglyok hozzátartozóit 1946-ban űzték el Magyarországról. A Szovjetunióból hazatérő hadifoglyok először eredeti lakhelyükre érkeztek „haza", ahol mint a kommunista Magyarország ellenségei, a tiszalöki víztározó építési munkálatainál segédkeztek. 1953-ban Nagy Imre és az osztrák kormány tárgyalásai nyomán mintegy ezer egykori hadifogoly esetében került sor családegyesítésre, immáron Ausztriában. Közülük tizenhárom Burgenlandba repatriált magyarországi német, három osztrák állampolgár, akiknek Tiszalökre kerülése nem tisztázott és három további, sorsát akták alapján jól nyomon követhető burgenlandi volt. A kötet kézbevétele és elolvasása mindazok számára érdemes, akik bármilyen szinten érdeklődnek a téma iránt. A szakemberek az adatok révén, illetve esetlegesen a szempontrendszert tekintve juthatnak pluszhoz. A laikus olvasót a népszerűsítő vonal ragadhatja magával. A recenzens azonban nem hallgathatja el azon gondolatát, miszerint a jelen írás nem feltétlenül tekinthető alapműnek a további kutatások szempontjából.