Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

V. Könyv- és folyóiratszemle - G. Merva Mária: írók és múzsák Gödöllőn (Bircher Erzsébet)

G. Merva Mária: írók és múzsák Gödöllőn Bircher Erzsébet 2007-ben jelent meg a Gödöllői Városi Múzeum kiadásában G. Merva Mária irodalomtörténész kötete, mely történetében kapcsolódik az azonos címmel 2005-ben megrendezett kiállításhoz. A kiállítás apropóján megkezdett kutatások eredményeit összegzi tiszteletre méltó gondossággal a szerző, ám a könyv messze túllép egy száraz alapossággal megírt, kronologikus sorban rendezett tanulmánykötet keretein, a szerkesztői tehetségen túl Gödöllő sokféleségéről is árulkodik. Egy hely, amelynek török utáni történetében egyként alakító erő volt a barokk főúr, Grassalkovich és annak leszármazottjai, a Gödöllő határában, Máriabesnyőn munkálkodó kapucinusok, de királyi nyaralóhely volta is. A település fejlődésének épp utóbbi iránya hozta „divatba" a 19. század végére, az akkor még csak 3500 lakosú Gödöllőt. A nyári hónapokban számos, az utókor által is jól ismert személyiség töltötte idejét itt e helyen. A kötet azonban nemcsak a városhoz kötődő írókat, költőket mutatja be, hanem gödöllői múzsáikat, modelljeiket is. Ám a „klasszikus" szerelmes versekre ihlető hölgyek alakja mellett másfajta irodalmi összefüggéseket is ismertet a szerző: a könyv egyik különlegessége a gödöllői kastélyt is birtokló gazdag bankár Sina György bemutatása. Jókai Mór „Az aranyember" című regényében a címszereplő megformálásához feltételezhetően az ő alakját (is) használta. A kiválóan megírt, nagy alapossággal hivatkozott irodalom- és társadalomtörténeti munkának színessége az egyik legfőbb erénye. A szerző külön fejezetben taglalja a magyar szellemi életnek a településhez kötődő, különös értékkel bíró színfoltját, a Gödöllői Művésztelepet, tagjainak irodalmi kapcsolatait. Bemutatja a két világháború közti időszak „híres" gödöllői lakosát, a múzsa voltát már csak múlt időben magáénak tudó Brüll Adélt, aki számára Gödöllő csak „egy unalmas, poros falu volt". Megemlékezik a város 20. századi irodalmi életében meghatározó szerepet vállaló szerkesztők mellett azokról a nagyhírű írókról és költőkről, akik vagy önként, vagy kényszerűségből kerültek kapcsolatba Gödöllővel, illetve híres iskoláival. A szerző portrét közöl Nyíry Lajos, Hovhannesian Eghia, Csiki Kovács Dénes szerkesztőről, a gazdag irodalmi kapcsolatairól is ismert Ottó Ferenc zeneszerzőről. Különös kapcsolata volt a várossal 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb alakjának, Ottlik Gézának. Volt idejét kedvtelésből ott töltő, Gödöllőt a „boldogság szigeteként" számon tartó vakációzó, ám 1946-tól számára a város már az önkéntes száműzetés helyszíne. Sajátos kapcsolat volt a premontrei diákok és a város szellemi élete között a 20. században. Ahogy a korábbi évszázadokban a kapucinusok szellemi kisugárzása, iskolateremtő ereje hatott a környezetre, úgy követhető még kortárs irodalmáraink között is az itteni iskola jótékony hatása: közülük Rónay György, Bor Ambrus és Ferdinándy György portréját olvashatjuk. A szerző azonban nem éri be a lenyűgözően alapos tárgyismeretről árulkodó portrék közlésével: egy-egy alak jellemzése mögött ismerteti korának jellemzőit. Bár a könyv központi témája az irodalom, s az irodalomhoz kapcsolódók élete, G. Merva Mária „irodalom" értelmezése jóval tágabb, mint azt megszokhattuk. Szerepet kapnak a társművészetek, a mecénások, a rajongók. A támogatók, a mintaadók, az ihletők...