Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

V. Könyv- és folyóiratszemle - Burgenlandi hadifoglyok és civil elítéltek a Szovjetunióban (1941-1956) (Striczki Teréz)

II. Burgenlandi hadifoglyok a Szovjetunióban 1941-56 A náci Németország oldalán egymillió-háromszázötezer osztrák harcolt a Wehrmachtban, közülük harminchétezer-ötszáznyolcvanöt burgenlandi, akik közül tizenhétezer-ötszázötvenkilenc meghalt vagy eltűnt, ötezer-kétszázhetven fő pedig szovjet hadifogságba került. Az utóbbiak vonatkozásában megvan minden adat arra vonatkozóan hol és milyen rangban szolgáltak a hadseregben, mi volt a vallásuk, iskolai végzettségük. A fejezetből megtudhatjuk, hogy a fogságba esett burgenlandi illetőségű katonák között nem volt tábornoki rangú - a „magasabb beosztásúak" közül csupán egyetlen törzstiszt került szovjet kézre. Ötezer-egyszázhetven fő esetében ismert fogságba esésének helye és ideje. Eszerint a katonák nagy része a sztálingrádi csatában, majd a Középső Hadseregcsoport 1943-as finnországi összeomlásával, illetve 1945-öt követően került az ellenséghez. Ily módon a fogságba esés helye jellemzően Szovjetunió, Kelet-Európa és néhány esetben Skandinávia. Az adatokból ismertté válik, hogy a legtöbb hadifogoly az 1945-46-os években halt meg. Ez összefüggésben állt a Szovjetunió-szerte dúló éhséggel. A fö halálozási ok értelemszerűen tehát az elégtelen táplálkozásból és annak szövődményeiből adódott. A fejezet egyik alpontjában végigkövethetjük a fogságba esettek végső táborhelyre kerülésének folyamatát, az elosztótáborok világát, a kiválasztás mechanizmusát és az „állomáshelyre" való jutás viszontagságait. Képet alkothatunk a táborok belső életéről, mindennapjairól. A higiéniás problémák, a rosszul tápláltság leküzdése mellett a legnehezebben elfogadható a privát szféra hiánya volt. A gyakori helyszínváltoztatás a személyes kapcsolatok kialakulását gátolta, mindamellett ez állandó információ-hiánnyal párosulva a folyamatos bizonytalanság állapotát termelte újra. A hadifoglyok helyzete, ellátása 1943-tól kezdően javult valamiképp. Ennek oka részben a táborrendszer konszolidációjában keresendő, másrészt abban a szemléletváltásban, mely a hadifogolyban immáron a „termelési tényezőt" látta. Érintőlegesen betekintést nyerhetünk a táborlakók életének egy-egy aspektusába - úgy mint a munka világa, a szabadidő eltöltése, kulturális tevékenységek, lelki élet, szex és érzelmi élet. Az utóbbi kettőt általában sokszor kiölte az éhségérzet. A helyzet 1947-et követő jelentősebb javulása után kezdtek kapcsolatok kialakulni a civil lakossággal, illetve a tábori személyzettel, melyekre vonatkozóan bizonyos esetek ismertek. Egy korabeli tanulmány adatai szerint a hazatért hadifoglyok 15-20%-a létesített homoszexuális kapcsolatot is. Információkkal gazdagodhatunk a hadifoglyok „megfertőzését" célzó, Komintern által vezérelt, ún. „Antifa" propagandatevékenységről. A beszervezés látszólag szabad akaraton nyugodott, de a jobb bánásmód, ellátás jelentős mértékben kihatott a vállalkozó kedvre - kb. ezer burgenlandi vett részt a mozgalomban. Az ötezer-kétszázhetven burgenlandiból négyezer-négyszázharminchárom hazatért (84,12%) ötszázöt meghalt, háromszázharminckettő fö sorsa ismeretlen. A hazatérést illetően nyomon követhető, hogy az első hivatalos szállítmány kilencszázhuszonkilenc fővel 1947. szeptember 12-én érte el Ausztriát. A hadifoglyok többsége 1947-48 folyamán lépett osztrák földre, majd 1949-56 között kisebb csoportok tértek meg. 1955. december 14-én érkezett az országba az utolsó szállítmány. Az utolsó hazaérkező Franz Steeg volt, akit a BIK talált meg és hozott haza 2002 júniusában. Steeg fogsága idején családot alapított a Szovjetunióban és Fehéroroszországban telepedett le feleségével és gyermekével. Az eltelt időben egyszer haza látogathatott, de megfenyegették, hogy megölik Szovjetunióban maradt szeretteit, ha nem tér vissza. Steeg-et lelkileg annyira megtörte 2002-es hazahozatala, hogy vissza kellett vinni egykori lakhelyére, ahol 2003 márciusában halt meg.