Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)
V. Könyv- és folyóiratszemle - Burgenlandi hadifoglyok és civil elítéltek a Szovjetunióban (1941-1956) (Striczki Teréz)
A könyv három részre tagolódik. Az első rész általánosságban foglalkozik a II. világháború alatti és utáni szovjet hadifogsággal. Ezt követően az 1941-1956 közt a Szovjetunióban raboskodó burgenlandi hadifoglyok helyzete kerül górcső alá. Végül a burgenlandi civil elítéltek vonatkozásában szerezhetünk ismereteket. A tanulmányt két, további kutatást igénylő téma felvetése zárja - a burgenlandi női hadifoglyok és elítéltek, valamint a Burgenlandba repatriált magyarországi német származású hadifoglyok kérdésköre kerül felvillantásra. I. A (hadi) fogság keretfeltételei a Szovjetunióban a II. világháborúban és az azt követő időszakban Ezen első nagy összefoglaló részből megtudhatjuk milyen sajátosan, belpolitikai vonatkozásúként értelmezte az egykori kommunista nagyhatalom a hadifogoly státust és hogyan viszonyult a genfi konvenciókhoz, melyeket - abban saját szuverenitását csorbítónak vélve 1949-ig alá sem írt. Képet kaphatunk a hadifogolylét tényleges kereteit adó GUPVI (Hauptverwaltung für Angelegenheiten von Kriegsgefangenen und Internierten) mozaikszóval illetett táborrendszer kialakulásáról, elhelyezkedéséről, felépítéséről és működéséről, mely 1939 és 1960 között — legnagyobb kiterjedése idején ötezer táborral és mintegy három és fél millió hadifogollyal és internálttal — az egész Szovjetunió területét lefedte. Emellett megvilágításra kerül a politikai elítélteknek és internáltaknak „otthont adó" második táborrendszer, az ún. GULag (Hauptverwaltung der Lager) 6 előbbitől való különbözősége és ahhoz való viszonya. Harmadik témaként az elhurcolt civilek vonatkozásában jutunk információhoz. Letartóztatásuk és elítélésük okai, táborba kerülésük körülményei kerülnek ismertetésre. Az adatok tanulsága szerint 1946 után történtek tömeges deportálások a szovjetek által felszabadított területekről. Az okok közt kémkedés gyanúja, nem engedélyezett fegyverbirtoklás, vöröskatonával vagy annak hozzátartozójával szembeni tettlegesség, önbíráskodás, illetve a „Werwölfe"-csoporthoz 7 való tartozás szerepelnek. Megtudhatjuk, hogy a szovjet hadifogolytáborokból három nagy hullámban lehetett a szerettekhez megtérni - 1945 és 1947 között csak kisebb csoportok érkeztek haza, 1947-48 folyamán jött a hazatérők zöme, míg az 1949-57 közötti időszakot tekintve későn hazatérőkről beszélhetünk. A hazabocsátások szigorú rend szerint történtek - először a sebesülteket, mozgássérülteket, valamint az egykori frontok közeli táborok foglyait engedték el. Legvégül a Gestapo, SA, SS - azaz a „háborús bűnös" egységek volt tagjai, illetve a szovjet gazdaságban jól használható szakmunkások kaptak elbocsátó passzust. Érdekesség, hogy 1949. január 1. után - miután a Szovjetunió is aláírta a Genfi Konvenciót - a hivatalos verzió szerint csak elítélt háborús bűnösök maradhattak a fogságban. Ennek megfelelőn többnyire általános formulák alapján, bárminemű konkrétum nélkül mintegy harmincötezer német és osztrák hadifoglyot minősítettek át a „cél" érdekében. A fejezet záróakkordja arról ad hírt, hogy az 1996-ban Ausztria és a Független Államok Közössége között aláírt rehabilitációval a Szovjetunió utódállamai elismerték az egykori jogtalanságokat, melyek kivizsgálására kérvényt lehet benyújtani. Nyolcszáz osztrák kereste igazát és kapott jóvátételt. 5 GUPVI = Glavnojc upravlenyie po gyclam vocnnoplcnnüh i internyirovannüh 6 GULag = Glavnoje upravlenyie lagerej 7 A csoport tagjainak feladatait szovjetellenes propaganda kifejtése, hadi cselekedetek a Vörös Hadsereggel szemben, szabotázsakciók végrehajtása tették ki.
