Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

V. Könyv- és folyóiratszemle - A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006 (Balahó Zoltán)

és nyara között megjelent Hadi Lap történetével ismerteti meg az olvasót. A hírlapot Bíró Sándor volt háromszéki református pap szerkesztette, aki a szabadságharc önkéntes katonájaként ekkor már kapitányi rangban szolgált. Szálláshelyén felfigyelt a somlyói zárda öreg nyomdájára, amikor is elhatározta, hogy újságot fog rajta készíteni. A hírlap hangvételét maga Bíró Sándor titulálta „harsány hangú"-nak, ami aztán maradéktalanul sikerült is neki, legalábbis a felsorakoztatott idézetek, szemelvények ezt támasztják alá. Például gyakorta hangoztatta respublikánus beállítottságát, olyan köztársaságról vizionálva, ahol „nem koronás majom" ül a népek nyakán. Szőcs János lapszámonként sorra veszi a Hadi Lapban megjelent vezércikkeket és a jelentősebb hírértékkel bíró cikkeket, valamint az oly gyakori hadijelentéseket, a bel- és külföldi tudósításokat. A tanulmány végén külön mellékletben közli az összes megjelent példány főbb adatait (a megjelenés dátuma, a hírek főbb címszavai). Rengeteget idéz, különösen a (mai fülünknek) meghökkentően ható cikkekből (pl. hadibeszámolókból). Érzésem szerint azonban nemcsak az egykori lapszerkesztőt ragadta el a hév írás közben, de időnként munkásságának késői elemzőjét is. Bár lehetséges, hogy ez egy újságelemzésnél elkerülhetetlen reakció. Mindenesetre az biztosan megállapítható, hogy Bíró Sándor Hadi Lapja ezer sebből vérzett, legalábbis ami az újságírás szakmaiságát jelenti: sok valótlan, ellenőrizetlen információt fenntartás nélkül közölt, a szerkesztőnek szimpatikus érdektáborhoz tartozókat kritikátlanul dicsérte, az ellentáborba tartozókat viszont folyton bírálta, az Erdélybe betört oroszok elleni átmeneti helyi sikereket felnagyította és túlértékelte, a kudarcok okait pedig mindig másokban vélte felfedezni. A probléma (újságírói berkekben) ma sem ismeretlen! Bíró Sándor felhevült hangvételét és számtalan hibáját azonban a lapkészítés nehéz körülményei is magyarázhatják. Háborúban, folyvást változó hadi helyzet közepette kellett a katonákba harci kedvet öntenie, ezt kívánta meg tőle a hadipropaganda és a szabadságharc vívmányainak védelme. De napjaink zsurnalisztáinak számos hibáját vajon mi indokolja? A következő tanulmány már a szociológia témakörébe vezet minket, de Csíksomlyó összeköti az előző művelődéstörténeti témákkal. Mohay Tamás néprajzos a csíksomlyói búcsújárás vonzáskör változásait vizsgálta. A minden szempontból alapos írás azt mutatja be, hogy hogyan lett egy regionális kegyhelyből napjainkra, a magyarság egészére kiterjedő vonzáskörrel rendelkező búcsújáró hely. A vonzáskör fokozatos kiterjedésének a megismeréséhez a kutató megvizsgálta a ferences rendház kéziratait, háztörténetét, tanúkihallgatásokat, majd a 19. század második felének a sajtóhíreit, végül pedig az 1990-től vezetett füzeteket, ahová a búcsúsokat jegyezték fel. Az adatokból jól kirajzolódik, hogy 1850 előtt szinte csak a székelyföldi, ill. a Bukarestbe kivándorolt és ott letelepedett székelyek látogatták a búcsút, távoli vidékekről érkező hívőkről csak elvétve maradt fenn egy-két adat. A székelyek erős regionális öntudatának kialakulásában nagy szerepet játszott a Mária szobor kultuszán kívül a ferences kegyhely kulturális kisugárzása is, hiszen jelentős nyomdát és nagyhírű iskolát működtetett. A búcsújárások ezen első, történelmi korszakának az I. világháború vetett véget. Az átmeneti visszaesést követően azonban komoly változások történtek, Trianon következtében ugyanis kitágultak a (hazai) régiók, ezért a két világháború közötti évtizedekben már nemcsak a környező falvak lakóinak, hanem a Romániában élő magyaroknak közös búcsújáróhelyévé vált, a távoli nagyváradiaktól a most már „közös hazába" került moldvai csángókig. A második bécsi döntés után kapott nagyobb anyaországi visszhangot a csíksomlyói búcsú, különösen az 1940. novemberi földrengést követően, amikor is a megrongálódott kegytemplom kijavíttatására gyűjtést szerveztek, a kormányzó feleségének fővédnöksége alatt. 1942 pünkösd szombatján pedig már Hóman Bálint közoktatásügyi miniszter is jelen volt.