Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

V. Könyv- és folyóiratszemle - A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006 (Balahó Zoltán)

A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006 Humán- és Természettudományok Felelős szerk.: Murányi János. Csíkszereda, 2007. 473 p. Balahó Zoltán A csíkszeredai Mikó-várban székelő Csíki Székely Múzeum legújabb, tudományos kiadványának a bemutatása előtt nem árt emlékeznünk arra, hogy az egyik legjelentősebb erdélyi magyar közgyűjteménynek már több évkönyv-próbálkozása is volt. De ezek rendszerint rövid életűnek bizonyultak: pl. Csíki Múzeum Közleményei (1956 - három kiadás), Acta Hargitensia (1980), a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeummal közösen kiadott évkönyv (ACTA) viszont már huzamosabban, közel tíz éven át megjelent, az 1990-es évek közepétől. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy 2004-ben újból önálló évkönyvvel léptek a muzeológia „színpadára", amiben talán a székelyekre oly jellemző konokság és szívósság is közrejátszhatott. A jelen írás tárgyát képező egykötetes munka igen széles skáláját nyújtja az olvasónak a Csíki-medence és a távolabbi vidékek kulturális és természeti örökségének feltárásról, feldolgozásáról és bemutatásáról, nem kis munkát okozva ezáltal a szerkesztőknek, akik mint a bevezetőben is megvallják: „A humán- és természettudományok „összeházasítása" fokozottabb kompromisszumkötést tett szükségessé, ami elsősorban a mennyiségi dimenzióra, az eltérő jegyzetelési, illusztráció- és bibliográfiakezelési szokásokra néhol még az írások alfejezetekbe való besorolására is - vonatkozik." Lássuk hát, hogyan sikerült a „házasság"! Derzsi Csongor, Nyárádi Zsolt és Sófalvi András régészek a bikafalvi Református Egyházközség múltjába avatják be az olvasót. A Nagy-Küküllő völgyében fekvő település neve az anyaországban élőknek sem cseng ismeretlenül, ugyanis Bikafalva lakói is megszenvedték a 2005. augusztus 23-án Székelyudvarhelyre és környékére lesújtó döbbenetes erejű felhőszakadás nyomán keletkezett árvizet. A közel tucatnyi falut leromboló és tizenhat emberéletet követelő árhullám a bikafalvi református templomba is betört, ami a következő évben maga után vonta a megrongált templom felújítását, és a szintén víz alá került egyházközségi levéltár megmentését. A cikket jegyző kutatók ekkor feltárták a padló alatti törmelékből kibontott kőfalakat, amiknek a vonala egy keletéit, sokszögzáródású, támpilléres templom képét mutatta, ezért (rutinból) késő középkori templomra gyanakodtak. Az aprólékos feltárás azonban kiderítette, hogy a látszat ellenére, a templom bár gotizáló jegyeket mutat, az mégiscsak valamikor a 17. század második felében épült. Az ásatási eredményeket számtalan levéltári forrással is összevetették, ami megerősítette őket abban az elgondolásukban, hogy a szomszédos Boldogfalva régi templomának leégése után az 1680-as években építettek maguknak (új) templomot a Bikafalviak, önálló egyházközségükért azonban még bő száz esztendeig küzdeniük kellett. A régészek által levont végkövetkeztetések, más tudományágak művelői számára is tanulságul szolgálnak, azaz, hogy ne ítélj első látásra, hatolj a dolgok mélyére és több forrás megvizsgálásával alakítsd ki véleményedet. Az írást kísérő fotók és alaprajzok sajnos elég gyenge minőségűek és kicsik, ráadásul a képaláírásokban némi kuszaság is tapasztalható. Az évkönyv szerkesztési munkái alatt elhunyt Ferenczi Géza (1924-2007) régésztörténésznek egy 2000-ben, Budapesten elhangzott előadását közlik. A szerkesztett változat